Azt választjuk, aki hasonlít ránk?

Ki ne választana olyan partnert nőként, aki hasonlít édesapjára? Hát azok, akik nem voltak jóban az apjukkal gyermekkorukban. A Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport egyik tagja ezt tudományosan is bizonyította, hiszen összefüggést vélt felfedezni a szülő-gyermek kapcsolat, és a későbbi párválasztás között. Eláruljuk mire jutottak!

Az evolúció során vésődhetett belénk az a mechanizmus, miszerint szüleinkhez hasonló párt választunk társunknak. Ez azzal magyarázható, hogy régen, tükör hiányában az emberek nem tudtak saját magukról pozitív képet alkotni, ezért inkább azokról tették, akikkel együtt éltek, vagyis a családjukról.

szerelem

Dr. Gyuris Petra, a PTE Pszichológia Intézetének egyetemi adjunktusa, kutatóvezető elmondja, régóta ismert tény a pszichológiában, hogy kora gyermekkori szakaszban az emberek nagyon érzékenyek a családi közegből kapott behatásokra, jelzésekre, impulzusokra. Hozzáteszi, hogy ez az az életszakasz, amikor a pici „megtanulja” az ellenkező nemre jellemző tulajdonságokat, amelyek felnőttkorában, a párválasztás során mintaként szolgálnak majd. A PTE Pszichológia Intézet Evolúciós Pszichológia Kutatócsoportja több mint tíz éve kutat ezen a területen, és legújabb eredményeik azt mutatják, hogy összefüggés van a gyermek-szülő kapcsolat minősége és a párválasztás között is.

– A pécsi kutatómunka során ugyanis sikerült kimutatnunk, hogy minél jobb a viszony a gyermek és az ellenkező nemű szülő között, annál nagyobb a valószínűsége, hogy később szülőjéhez hasonló arcvonású társat választ majd magának az ember – mondja dr. Gyuris Petra.

Csak az arc a fontos?

Nem, nem csupán! Egy, az etológiában közel hatvan éve ismert fogalmom, a „szexuális imprinting (bevésődés)” kimondja, hogy az élőlények életük korai szakaszában családtagjaik, rokonaik jellemző tulajdonságait képesek megtanulni, majd később, a párválasztás során ezeket a tulajdonságokat kutatják partnereikben, és azokat részesítik előnyben, akik rendelkeznek ezekkel a jellemvonásokkal. Ez a bevésődés azonban főleg az állatvilágban ismert, de az utóbbi évek tudományos vizsgálatai az embernél is valószínűsítik ezt a folyamatot.

szexizmus

– Más nemzetközi vizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy azok a lányok, akiknek édesapjuk idősebb az átlagosnál, vonzóbbnak találják az idősebb arcú férfiakat azoknál a hölgyeknél, akiknek édesapjuk fiatalabb, vagyis 30 év alatti – mondja a pécsi egyetemi adjunktus.

Egy másik, rivális elmélet szerint a párválasztásban és a barátválasztásban a hozzánk hasonlókat részesítjük előnyben, akkor ha az ellenkező nemű szülőnkkel nem volt pozitív a gyermekkori kapcsolatunk. Bizonyos számítógépes szimulációkban kiderült ugyanis, hogy részrehajlóbbak vagyunk a hozzánk hasonlókkal – legalábbis dr. Gyuris Petra szerint.

Idegeneknél is érvényes

– Kísérleti játékokkal végzett kutatások eredményei is abba az irányba mutatnak, hogy azokban a kétes helyzetekben, amikor eldönthetjük, hogy idegenekkel együttműködünk vagy sem, azok mellett az emberek mellett tesszük le a voksunkat, akik bizonyos tulajdonságokban hasonlítanak hozzánk – mondja dr. Szijjártó Linda egyetemi tanársegéd. Hozzáteszi: ez a hasonlóság nemcsak az arcvonásokat illeti, hanem a közös célokat, érdeklődési köröket, de akár személyiségvonásokat is.

Bemutatkozás

Hol tart a kutatás?

Jelenleg a legmodernebb számítógépes eszközökkel vizsgálják az arcok közötti hasonlóságokat. Az eljárás során mesterséges arcot hoznak létre, amely 60%-ban egy konkrét, kísérleti alany vonásait tartalmazza. A pécsi kutatók kimutatták, hogy a kísérleti személy – bár saját vonásait nem ismeri fel a mesterségesen létrehozott ellenkező nemű arcban – szexuálisan vonzóbbnak találja azt, mint más arcokat.