Nem bunkó, csak alacsony az EQ-ja

Shyness

Nem mérhető, nem látszik elsőre, mégis a hosszú távú sikeres karrier, olajozott csapatmunka és a virágzó emberi kapcsolatok elengedhetetlen összetevője. Az érzelmi intelligencia, vagyis az EQ bár fejleszthető képességünk, közel sem tulajdonítunk akkora jelentőséget a fejlesztésének, hiszen ezt nem kérik a cégek a felvételkor és a fizetésünket sem ennek alapján kapjuk.

Az érzelmi intelligencia olyan képességünk, amely több összetevőből áll: az érzelmek megértéséből, okainak és következményeinek felismeréséből, címkézéséből, szabályozásából, az érzelmek segítségével történő ítéletalkotásból és problémamegoldásból. A magas érzelmi intelligenciájú ember nemcsak saját érzelmeinek felismerésére és feltárására képes, hanem embertársaiét is könnyen dekódolja, vagyis felismeri mások arcán az érzelmeket, tud olvasni a gesztusokból, valamint tudja szabályozni azokat – vagyis egy magas EQ-jú ember könnyen meg tudja nyugtatni, motiválni vagy éppen felvidítani másokat és önmagát is.

Ezzel szemben az a felnőtt, akinek alacsonyabb az érzelmi intelligenciája, ügyetlenebben viselkedik olyan helyzetekben, ha valaki nagyon örül vagy szomorú. Tipikusan nehezen tud kezelni egy síró embert, amitől faragatlannak hiheti a környezete.

– mondja dr. Szijjártó Linda pszichológus, a PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszékének adjunktusa.

pexels-photo-225017

Mire „jó” az EQ?

Az EQ segít eligazodni az érzelmi dimenzióban, lehetővé teszi, hogy mások emócióit megértsük és feltárjuk az ok-okozati összefüggéseket. Mondanunk sem kell, hogy ez a fajta képesség elengedhetetlen például egy olajozottan működő vállalati környezetben, ahol egyszerűen nincs idő, sem energia cégen belüli konfliktusokkal foglalatoskodni nap mint nap, de egy családban sem árt, ha egymás arcáról le tudjuk olvasni az adott érzelmi állapotot.

Gyermekkorban tanuljuk, de fejleszthető

– Az érzelmi intelligencia  fejlesztésében alapvető szerepet a szocializáció játszik, ezen belül a legfontosabb szocializációs színtér a család – mondja a pécsi szakember. Fejleszthető képességről beszélünk, de ne úgy kezeljük, mint például a logikai készséget. Egy gyermek érzelmi intelligenciája szempontjából a biztonságot nyújtó érzelmi kapcsolat a szülőkkel alapvető fontosságú. Nem kell tökéletes szülőknek lennünk, hogy magas EQ-jú gyermeket neveljünk, egyszerűen mesélni kell neki, játszani vele, hagyni, hogy kifejezhesse érzéseit és megossza azokat.

– Az érzelmi intelligencia olyan környezetben fejlődik a legjobban, ahol biztonságban érzi magát a gyerek, bátorítják, hogy beszéljen az érzelmeiről, odafigyelnek rá és nem utolsósorban az őt körülvevő embereken is láthat pozitív mintát arról, hogy az érzelmek kifejezhetőek, megoszthatóak és kezelhetőek – mondja dr. Szijjártó Linda.

pexels-photo-105952

Ne gondoljuk, hogy mindez azt jelenti, hogy sosem gurulunk dühbe, hanem ha elkattan az agyunk, akkor meg tudjuk magyarázni, hogy ez miért történt, és hatékonyan megnyugtatjuk magunkat. Ugyanez igaz például egy zárkózott, introvertált személyre is: ha valaki alapvetően zárkózott, attól még lehet érzelmileg intelligens, hiszen érti és megérti saját érzelmeit és nem rejti véka alá adott esetben.

Nagyot dob az ember életén!

– A kutatások azt mutatják, hogy a magas EQ-jú emberek minőségi társas hálóval rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szoros, bizalmi viszonyaik vannak alacsonyabb EQ-jú társaikhoz képest. Ezen kívül azt is bizonyították már kutatók, hogy elégedettebbek az életükkel, ritkábban követnek el erőszakos és antiszociális cselekedeteket, valamint kevésbé fenyegetik őket az addikciók – mondja dr. Szijjártó Linda.

Tudatosság és hitelesség kell, de nem szabad görcsösen feladattá tenni az érzelmi intelligencia fejlesztését!

Feltehetnénk a kérdést, hogy kinek a feladata érzelmileg nevelni a gyerekeket, de sajnos nem lehet elverni a port sem a pedagógusokon, sem a szülőkön, sem az oktatási rendszeren. Szijjártó Linda elmondja, hogy egy teljesítményorientált, kompetitív oktatási rendszerben is lehet magas EQ-jú gyerekeket nevelni, hiszen ennek a képességnek a fejlesztése nem különórákon, gyakorlatokon vagy a tananyagon múlik, hanem kicsit lesarkítva azon, hogy odafigyelünk-e arra, hogy a gyerekben milyen érzelmek kavarognak, van-e lehetősége elmesélni és megkapja-e a törődést a felnőttektől.