Három teljesen különböző lány más gyökerekkel, életvitellel, és érdeklődéssel, akiknek mégis van egy nagyon fontos közös vonásuk: első látásra beleszerettek Pécsbe. Megkértük őket, írják le nekünk, miért olvadtak el ennyire a várostól.
Amit mindenképp feltennénk Pécs csodáinak listájára – ha volna ilyen, legyen ilyen – az Malomvölgy lenne. Jó időben ott sétálni, futni a tó körül nagyon természet közeli és lélekcsendesítő program. Pécset megismerni és megszeretni azért is volt különösen könnyű, mert helyi barátok vezettek körbe minket, sőt volt köztük tüke is, ami az elsők között megtanult pécsi szavaim egyike. Azóta is visszajárok minden évben és a környék felderítését is elkezdtem, amiről szintén tudnék mit regélni.
Különösen szívet melengető volt, hogy a belvárost nem gyorséttermek sokasága lepi el, hanem megélnek a kisebb vállalkozások, hogy az emberek nyugodtak, kedvesek és nyitottak. Én még nem voltam korábban a Zsolnay-negyedhez hasonló helyen és azt sem gondoltam volna magamról, hogy érdekesnek találok egy porcelánkiállítást, de tényleg nagyon élvezetes volt. Már értem, miért lett Európa Kulturális Fővárosa Pécs: a templomok, a terek, az építészet… Ami pedig megkoronázta az egész látogatást, hogy pont egy olyan hétvégét sikerült kifognunk, amikor egyesen szakadt a hó, míg az országban máshol csak szállingózott. Az első gondolatom mi más lett volna, mint: én Pécsre akarok költözni! Azt hiszem ezzel mindent el is árultam. Hogy visszamegyek-e még Pécsre? Mindenképp!!!