Rámehet a gyereked élete a versenyzésre?

A versenyhelyzetek hasznosak, fejlesztik a gyerek személyiségét, a kicsi felbecsüli saját értékeit – jó esetben. Ha a gyerkőc nem egy győztes típus, kevesebb az önbizalma vagy nincsenek jó képességei, akkor szorongáshoz is vezethet. Éppen ezért egyre terjed a trend, miszerint nem érdemes a gyerekeket 18 éves korig versenyeztetni.

Testnevelésórán a kiesést, versenyeken a helyezéseket, iskolában a jegyeket véli teljesen fölöslegesnek néhány pszichológus egy új trend szerint. Szerintük ugyanis a kudarcélmény kisgyerekkorban még olyannyira korai, hogy nemcsak nem tölt be építő szerepet a személyiségfejlődésben, hanem rendkívül káros is lehet, ha a szülő, pedagógus, edző nem tanítja meg kellőképpen a kudarcélmények kezelését. A megoldás szerintük az, hogy ne versenyeztessük a gyerekeket!

Az egyén lelki egészségének és a csoport megfelelő működésének az egyik legfontosabb feltétele, hogy a tagok felbecsüljék saját értékeiket, és összehasonlítsák azokat a társaikéval. Ennek elengedhetetlen kelléke a versengés, de más szerepet is betölthet a verseny: lehet funkciója pusztán az unalom elűzése, a szórakoztatás, de a szelekció is, a legrátermettebb gyerek kiválasztása.

A másokkal való összehasonlítás révén tanulhatunk önmagunkról a legtöbbet.

pexels-photo-23966

Dr. Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus Fülöp Márta pszichológus szavait idézi: a társas összehasonlítás jelensége már óvodáskortól jelen van, de jelentősége egyre csak nő. Amikor a diákok az osztályban a társaik jelenlétében dolgoznak, már a többiek puszta jelenléte versengő tanulási helyzetnek tekinthető, amely elegendő ahhoz, hogy beindítson egy versengő kört. Társas összehasonlítás tárgya lehet bármi, az iskolai tanulástól teljesen független tényező is, például az, hogy ki kivel barátkozik, ki mit hoz tízóraira, milyen az iskolatáskája vagy a hátizsákja, márkás cipőt visel-e, van-e mobiltelefonja, milyen különórákra jár, hol nyaral.

Hatalmas feladat a szülők és a tanárok számára is, hogy tudatosítsák: ha valaki sikertelen valamiben, próbálkozhat ezer másik területen. Egy rosszabb tanuló lehet sikeres sportoló, társ vagy közösségi tag, egy gyenge matekos zenélhet, táncolhat vagy lehet jó a nyelvérzéke. Olyan gyerek nincs, aki mindenben jó, ezért kardinális kérdés belenevelni a gyerkőcökbe, hogy bizonyos területen szerzett kudarcélmények nem jelentik a világ végét.

Ha nincs fair play, minden veszhet!

A szakember szerint a versenyeztetés lehet építő és romboló jellegű is. Ha a közösség fejlődését szolgálja, akkor építő, ha hosszú távon káros akár az egyik félre nézve is, akkor romboló jellegű a megmérettetés.
Fontos szót ejteni a versengés morális részéről is. – Magyar középiskolás diákok, valamint általános iskolai és gimnáziumi tanárok körében 1999-2000-ben végzett kérdőíves vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a versengés hazai szerepének megítélése meglehetősen negatív. Mind a diákok, mind a pedagógusok a hazai versengés legfőbb negatív hozadékának az immoralitást és az agressziót tekintik. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy a szülőknek, tanároknak, edzőknek a fair és tisztességes, nem agresszív eszközöket alkalmazó versengésre kell nevelniük a gyerekeket – állítja Fülöp Márta.

people-eyes-playing-young

Dr. Goldmann-né Fehér Hajnalka szerint ugyanakkor a versengésnek evolúciós gyökerei vannak, és már egészen óvodás korunktól kezdve akarva-akaratlan kerülünk versenyhelyzetekbe.

– A szüleink és a minket körülvevő pedagógusok, edzők feladata, hogy megtanítsanak bennünket jól kezelni ezeket a helyzeteket. Elviselni a kudarcot, építkezni belőle és ugyanígy elviselni a győzelmet, hozzáadva önismeretünkhöz egy szeletet. Szerintem nem célravezető a gyermekeket megkímélni a versenyhelyzetektől. Ugyanakkor az nagyon fontos, hogy fair play, morálisan vállalható helyzeteket teremtsünk és ilyen körülmények között segítsük az ifjú személyiségének és képességeinek a fejlődését – mondj a szakember.

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés