Önműködő porszívó és manikűrgép segíti a mindennapjait

Csekkbefizetés, banki ügyintézés, ebéd, kávé, este buli. Egészséges emberként egyszerű feladatok, de érdemes belegondolni, hogy oldja meg ezeket valaki, akinek nehézséget okoz a járás. Vaski Nórival néztük meg, mennyire élhető városunk mozgáskorlátozottként, emellett beszélgettünk esélyegyenlőségről, aktivitásról és a nőiségről.

hirdetés

 

A sajnálatból nem kér!

Nóri oxigénhiánnyal született, koraszülöttként, ami a mozgásközpontjára hatott, ezért nehézkesen jár, és a kézügyessége sem az igazi. Néha tolószékkel, rövidebb távokon bottal közlekedik. Társaihoz hasonlóan nem szereti, ha szánakoznak rajta. A segítség jólesik, ha szükség van rá, de a sajnálkozó tekintetek már kevésbé.

– Nőként szinte királylánynak érzem magam, ha valaki levisz egy lépcsőn, nem sérti a büszkeségem, örülök neki. Ám észrevettem, hogy a fiúknál ez máshogy működik: ők ugyanúgy bizonyítani akarják, hogy képesek megtenni bármit, nem akarják, hogy mások pátyolgassák őket.

Akadálymentes a város?

Az Európai Unió tagjaként kötelező megvalósítani az akadálymentesítést, így a közintézmények esetén Pécsett is jó a helyzet. Furcsa módon azonban az OTP Bank esetén visszalépés történt, mert biztonsági okokból a fotocellás ajtókat kártyával nyithatókra cserélték, amelyek nappal kilinccsel nyílnak. Ezek nemcsak este nehezítik meg a bejutást, hanem a mozgásban korlátozottak számára sajnos napközben is.

A vendéglátóhelyek akadálymentessége nincs igazán megoldva, sok egységben nehezítik lépcsők és szintkülönbségek a közlekedést, és az sem mindegy, milyen ülőalkalmatosságokkal van berendezve egy hely, ugyanis egy bárszékre felülni mozgássérültként szinte lehetetlen. A szórakozóhelyek közül talán egyedül a Pécsi Est Café bizonyul akadálymentesnek. Ugyanakkor Nóri leszögezte: Pécsett mindenhol nagyon segítőkész emberekkel lehet találkozni, ezért nem jelent nagy problémát bejutni oda, ahova szeretne.

A postától a kávézóig: 40 perc

Ami egy egészséges embernek rövid idő alatt és könnyedén megoldható, az mozgáskorlátozottként már nem olyan egyszerű. Egy akkora táv megtétele, ami a többségnek nagyjából 10 percébe telik, az Nóri számára ennek a sokszorosa, így neki a postáról elugrani kávézni a Király utcába, nem olyan könnyű mutatvány. Ugyan bottal is tud közlekedni – az idő múltával egyre ügyesebben és nagyobb távokon –, azonban egy sűrűbb napra inkább a tolószéket választja egy kísérővel, mert ez meggyorsítja számára a közlekedést.

Általában taxival utazik a városon belül, ami – a közhiedelemmel ellentétben – a mozgássérülteknek sem kedvezményes, de a sofőrök igyekeznek „okosan” megszámítani az utat. Azért választja ezt a közlekedési módot, mert ez a legegyszerűbb, háztól házig megoldás. A buszmegállóba eljutni a Boszorkány kollégiumból megterhelő, a buszozáshoz mindenképpen kísérő kell. A mozgáskorlátozottak és egy kísérőjük számára a tömegközlekedés ugyan díjtalan, de jelenleg Pécsett kizárólag az új, Credo buszok tekinthetők akadálymentesnek.

Segítségre szorul, de ad magára a pécsi lány

Nórinak olykor visszamaradott kézügyessége is gondot okoz. Van például egy manikűr-pedikűr gépe, ami segít neki a szépítkezésben. Sminket önszántából nem használ, de odafigyel a megjelenésére. A most 24 éves lány így mesélt a nőiségéről:

– Elég hiú vagyok, ez édesanyám hatása. Van elég deficitem, amiről nem tehetek, az a minimum, hogy igyekszem a lehetőségeimhez képest a legcsinosabban felöltözni.

Kollégiumi szobája speciálisan az ő igényeinek megfelelően berendezett, hogy képes legyen ellátni saját magát. Szerencsére a technika is segítséget nyújt, a takarítást például önműködő porszívóval oldja meg, ami a szobában fel-le pörögve dolgozik.

Nem könnyű megtalálni a nagy Ő-t

A párkeresés sem egyszerű, Nóri túl van néhány kapcsolaton, de még az igazit keresi. Bulikban sokan megkörnyékezik, azonban gyakran érzi azt, hogy pusztán kedvesek akarnak lenni vele.

– Amikor valaki ismerkedik velem, nehéz eldöntenem, hogy csak udvarias, vagy tényleg bókol. Gondolkoztam már rajta, hogy mennyire reális számomra a családalapítás. Ez fontos nekem, mert én sok jót kaptam a családomtól. Harminc felé szívesen vállalnék gyereket, de nem tudom, ez mennyiben ösztönös vagy inkább társadalmi hatás.

Korlátok nélkül

Amellett, hogy Nóri az integrációs törekvések elkötelezettje, igyekszik minél több tartalommal megtölteni a napjait. Kommunikáció szakos diplomája megszerzése után marketingre jelentkezett, jelenleg gyakornoki munkát végez és újságíróként dolgozik. Tagja volt különböző diákegyesületeknek, Erasmus programban is tevékenykedett mentorként. Aktív életet él, sokat jár hazai és külföldi zenei fesztiválokra, bulikba, moziba, színházba. Emellett megfordult már Svédországban, Lengyelországban, Hollandiában, Észtországban, Dániában is. Elgondolkodtató, hogy mások, akik hasonló helyzetben élnek, miért nem merik feszegetni a határaikat. Nóri ezzel kapcsolatban így vélekedik:

– Nem szeretem, ha a többi, fogyatékkal élővel hasonlítanak össze, mert ez nem verseny, mindenki különböző személyiség.