Pécsi briós és friss tej a Negyedben

Provence-i fűszerek, borjádi tej és retro bádogbögrék. A Pécsi Briós, tejivó és pékségműhely tulajdonosa csak hobbiból készíti a péksütiket, mégis extra energiát fektet a minőségi hozzávalók beszerzésére, és a parányi műhely enteriőrjére. A Pécsma csapata ezúttal a Zsolnay Kulturális Negyedben nyílt műhely finomságait tesztelte.

A napokban nyílt tejivó és pékségműhely kellemes meglepetés. Sem a rövid nyitva tartás, sem a közepes mennyiségű kínálat nem a véletlen műve. Baka Sára tulajdonos ugyanis hosszas elmélkedés és egy teszt hét után alakította ki a végleges rendszert, kínálatot és arculatot. Célközönségük leginkább az ott dolgozók, az egyetemisták és a környéken lakó családok, készülnek a reggeli és az uzsonna időszakára, de elvihető kalácsokat és bucikat is sütnek.

zsolnay pékség7

A kód: frissesség, és őstermelők

A liszt mohácsi és egerági őstermelőktől származik, a tej friss, házi borjádi, a fűszerek pedig Provence-ból valóak. A briós és a tej mellé pedig fogyaszthatunk még gyümölcsöt és akár kávét is. A kép így teljes, mert a pici gyerekektől a beugró dolgozókig mindenki megtalálja a maga harapnivalóját.

Mindhárom tesztelőnk kóstolt diós pécsi brióst, francia sajtos lepényt, mákos-almás pitét, és friss borjádi tejet.

[box title=”Első tesztelő” box_color=”#ffab8f”]

A reggeliző számomra már attól nagyon kedves, hogy a Zsolnay Negyedben van, de a tejivó belső enteriőrjét is úgy alakították ki, hogy az ember lányának egyből kedve legyen meginni egy jó nagy bögre hideg tejet. Kicsit olyan a hangulata, mintha a vidéki nagyi konyhájába léptünk volna be. Szerencsére az ízek is olyanok voltak, ezért nem igazán tudom eldönteni, hogy mi volt a legfinomabb, de szívem szerint mindenből vittem volna még ebéd utánra is. A tejet is megkóstolhattuk, ami szintén házi, és ezt érezni is lehetett. Az élményt pedig tovább fokozta, az a sárga bádogbögre, amiből a tejet kortyolgattuk. Az árak nagyon barátiak, semmivel sem drágábbak, mint egy útszéli pékségben. Plusz pont jár az almáért, amit a kisgyerekesek ingyen kapnak a reggeli mellé. [/box]

zsolnay pékség8
Frissen készült mákos-almás pite
[box title=”Második tesztelő” box_color=”#87e3a5″]

Francia falusi nagymama retro sütödéje keresztezve a modern, fiatalos stílussal. Ez ugyanúgy igaz az enteriőrre, mint a kiszolgálásra és a termékekre is. Táblakréta fal, szú-ette komód és látványsütések. Minden nap más a kínálat, ráadásul van “bio-nap” is, ami nekem különösen tetszik. Az árak rendkívül barátiak, az ízek pedig díjnyertesek. Nekem a legjobban az almás mákos pite ízlett, de csakis egy hajszállal győzött, ugyanis a többi sütemény is észbontó volt. A borjádi tejen egyértelműen érződött, hogy friss, házi, a fűszerek pedig gondosan voltak össze válogatva, és tökéletesen harmonizáltak. Egy pékség mindig is hiányzott a Zsolnay Negyedből, ezért nagyon örülök, hogy egy ilyen jól eltalált stílusú parányi műhely jött létre ott. [/box]

zsolnay pékség2

[box title=”Harmadik tesztelő” box_color=”#b987e8″]

A tejivó a Zsolnay Negyedben található, amihez önkéntelenül is kapcsol az ember egyfajta minőségi mutatót. A tejivó (és pékműhely) elnevezés tovább csigázza az érdeklődést – számomra rögtön a Cserpes Tejivó ugrott be, és tulajdonképpen egy modern pékségre számítottam hagyományos értékekkel. Ezzel ellentétben egy nagyon barátságos, családcentrikus, nyugodt és nem utolsó sorban hangulatos kis üzlethelyiségben találtuk magunkat. A berendezés, a bútorok mind nagyanyáink konyháját és étkezőjét idézik fel, kicsit vintage, kicsit retro stílusban, de abszolút ízlésesen. Nekem nagyon tetszett, hogy nem egy állandó termékpalettával várják a látogatókat, hanem igyekeznek változatosságot vinni a kínálatba, és tematikus napokat alakítottak ki. A pékáruk egytől egyig nagyon ízletesek voltak, érződött rajtuk, hogy nem egy kommersz kiflit vagy brióst ettünk, hanem igazán szívvel lélekkel elkészített péksüteményt. Olyat, amilyet nagyanyáink is készítettek. A pékáruk frissek voltak, sőt, volt olyan, amelyik éppen akkor sült ki, így még melegében kóstolhattuk. Túlzás nélkül merem azt állítani, hogy minden nagyon-nagyon finom volt, de ha ki kellene emelnek egy terméket, akkor azt mondanám, hogy a francia lepény vitte a prímet.[/box]