Tonte Renáta: a szavak és a hajak embere

A női hangok szabadulásáért emel szót, mégsem feminista. Szeret a színpadon állni, mégsem színész, kőkemény mozgásformát űz, mégsem élsportoló. A Dudás-Hajas Szalon fodrásza, Tonte Renáta nem átlagos nő. Kislányával együtt épp a szeretet nyelvén tanulnak.

Amerikából jöttem

– Régi vágyad volt a fodrász mesterség?

– Nem, ez nem egy gyerekkori álom volt. Édesanyám boldogsága érdekében kezdtem tanulni a szakmát. Az érettségi után ugyanis hat évet Amerikában éltem, majd amikor négy év után anyukám meglátogatott Californiában, fontolgatni kezdtem, hogy hazajövök. Ekkor merült fel először, hogy kellene valamilyen „rendes” végzettséget szereznem, amivel külföldön és Magyarországon egyaránt boldogulhatok. A fodrászkodásról eleinte hallani sem akartam, de hogy anyukám megnyugodjon, elkezdtem a képzést Amerikában, és láss csodát, közben megszerettem a mesterséget.

– Hogyan kerültél a pécsi Dudás-Hajas Szalonba?

– Egy évet még kint dolgoztam Californiában, majd amikor hazatértem, mindenképpen a budapesti Toni&Guy szalonban szerettem volna elhelyezkedni. Fel is vettek, és már a költözés is tervben volt, de az állomásra gördülő vonatból elém táruló Mecsek és a tévétorony látványa ráébresztett, hogy én Pécsett, a szülővárosomban akarok élni. A bemutatkozásom mondjuk nem volt túl megnyerő a pécsi Hajasban, mert amikor Dudás Attila megkérdezte, hogy miért jöttem, közöltem, hogy csak körül akarok nézni, hogy akarok-e itt dolgozni. Eléggé meglepődtek az elbizakodottságomon, de aztán két hét „próbaidő” után bevettek a csapatba, ennek már tíz éve.

Munka közben…

– Személy szerint neked mi a filozófiád, ha hajvágásról van szó?

– A haj véleményem szerint egy istenadta dolog, amivel ajándék dolgozni. Karakteréből, szerkezetéből rengeteg minden kikövetkeztethető, ott rejlik mögötte az ember személyisége is. Épp ezért én tiszteletben tartom a haj esését és alapvető adottságait. Nyilván bele lehet építeni a frizurába az aktuális trendeket, de első körben azt kell nézni, hogy a vendégnek mije van. Hajvágás közben egyébként sokszor érnek különféle intuíciók, hogy valamit mégis változtatnék az eredeti elképzelésemen, de szerencsére ez általában összecseng a vendég elképzeléseivel.

 

A női hangoknak szabadulására

 

– Negyedik helyezett lettél tavaly az I. Országos Slam Poetry Bajnokságon. Szereted a színpadon hallatni a hangodat?

– Pályaválasztási terveim között a színművészeti főiskola is szerepelt, de nem vettek fel. Gyerekkoromban gitározni szerettem volna, és énekelni is imádtam. Ám az élet úgy hozta, hogy felnőttkoromra maradtak az ilyenfajta szárnypróbálgatások. 2009-ben például a Zagastic nevű pécsi együttes kiadott egy lemezt, melyen mások mellett én is énekeltem, de a szövegírásból és a zeneszerzésből is kivettem a részem. Szóval mindig volt bennem egy jó adag exhibicionizmus. A slam poetryhez hasonló műfajjal még Amerikában találkoztam egy úgynevezett Open Mike Nighton. Aztán 2009-ben Wolfieval (Punnany Massif) közösen megszerveztük az első pécsi slam-estet.

Tonte Reni: Ars Poetica

– Nagyon kevés női slammer van Magyarországon. Szerinted mi ennek az oka?

– Válaszként álljon itt az egyik szövegemből egy részlet:

(….)

Te hallod? Mert én nem!
Hiába csavarom a hangerőt,
Talán a frekvencia a baj
A férfit tisztán hallom, de a nő csak egy fehér zaj
Torzított Fender míg George Harrison gitárja
Gently weeps
Ha szólni akarunk, nekünk nem jut más, csak a máglya
Ez lenne Éva almájának kiköpött magja
Hát akkor fuck u’ Eve
De nem, ugye nem adjuk fel!
Hiszen már felszállott egy páva
A Széchenyi tér színpadára
A női hangoknak szabadulására

(…)

Nem hirdetek emancipációt, ez nem egy feminista tézis
De valljuk be, van némi ráció abban még is, hogy This is a man’s world
És én is, mint megannyi oldalborda
Hangsúlyozom, OLDAL-borda
Alá van vetve a nemi diszkriminációnak
De csodálkozunk kedves hölgyek és asszonyok,
hogy a Love me tender már halott, mint Elvis,
S helyette üvölt a Shakin’ that ass
Nem vesszük észre, hogy felelősek vagyunk azért, hogy lassan már a pop is csak popó pop pornó lesz?
Mert Sok az alattomos kígyó meg a smooth criminal gésa
S ezért sem hallatszik tisztán Evita hangja
Vagy a női Petőfik 12 pontja
1. Kívánjuk a slam szabadságot
2. A Felelős, a női követeket
Nem tudom és nem akarom megváltani a világot
Így ha velem vagy, írjuk együtt a maradék tizet
Mert ‘I can get no satisfaction’
Míg nem gördül a nehéz kő
S rabságból előjő
Az összes elfojtott hangú, érző nő

(…)

– Azt mondtad, most úgymond alkotói szabadságon vagy, és pihenteted a slammelést. Történt valami?

– Eddig arra „használtam” a verselést, hogy kiírjam magamból a negatív érzelmeket. A negatív energia ezáltal eggyé vált a végtelennel, és én felszabadultam, meggyógyultam. Mostanában viszont elkezdett formálódni bennem egy gondolat, és zavarni kezdett, hogy a szavaim által mit küldök ki az univerzumba. Próbálom érthetőbben megmagyarázni: véleményem szerint a hang egy energia rezgés, a szép szavaknak jó rezgése van, a negatív szó pedig cunami erejű, és rombol. Ezért a kimondott szó nagy felelősséggel jár. Szóval, most megpróbálom megtalálni azt a formalitást, amivel a rossz dolgokat bántás és kesergés nélkül tudom kifejezni.

 

Kislányával, Leával

Az anyaoroszlán

 

– Szövegeidben elég kategorikus véleménnyel vagy a világról, és a női társadalomról sem állítasz sok jót. A kislányodnak milyen értékeket próbálsz közvetíteni?

– Szeretném, ha együtt tanulhatnánk meg a világ egyik legnehezebb nyelvét, az igazi szeretetnyelvet, melyet Pál Apostol az 1. Korintusi levél 13:1-13 szakaszában Isten ihletésére oly csodálatosan megfogalmazott.

– Amikor az ember anya lesz, számos dologról le kell mondania, és iszonyatos nagy erőre van szüksége ahhoz, hogy mindig leküzdje az akadályokat.Te hogyan tudsz megbirkózni ezzel a feladattal?

– Létezik egy képzeletbeli mérleg, melynek egyik oldalán én állok, a másik oldalán pedig a Lea. Mivel ő még csak 13 kg, a figyelmemmel rengeteg hang’súlyt’ kell fektetnem őrá, hogy kiegyenlítődjön a mérleg. Amikor már túlbillent, na akkor jön el az én időm.

– Mostanság még egy hobbival bővítetted az életedet, nekiálltál crossfitezni. Mit jelent számodra ez a sport?

– Röviden csak úgy fogalmaznék, hogy a crossfit egy olyan edzésforma, mely a mélyizmok erősítésén keresztül folyamatosan megismerteti az egyént önmagával és a korlátaival. Minden edzés egy mini halál és feltámadás. A fejemben egyébként már készülőben van egy crossfit slam, ahol egy kicsit a lélektani hatásait boncolgatom, és hasonlítom az életben vívott harcainkhoz.

 

Hirdetés