A 140 éves német cég is Pécset választotta

Német anyacég, német technológia, pécsi szakértelem, pécsi szorgalom, pécsi munkaerő. Pár szóban ez a tartálykocsikat gyártó és javító Spitzer Silo cég. Az itteni cégvezető, Várkonyi Zoltán tesz arról, hogy a huszonöt éves pécsi gyár európai szinten is meghatározó legyen. Az építészmérnök végzettségű férfi profi módon irányítja a telephelyet.

– Mikor és hogyan alapították a pécsi telephelyet?

– A pécsi Mezőgép Vállalat a nyolcvanas évek végén már kapcsolatba lépett a Spitzer Silóval, szeretett volna bekapcsolódni a munkába saját rozsdamentes acél- és alumíniumszerkezeteinek gyártásával. A Mezőgép Vállalat szakemberei tanulmányozták a német technológiát, és a rendszerváltás után, a nagy állami vállalatok megszűnésével, 1992-ben száz százalékos tulajdonos lett a Spitzer Silo. 1992 áprilisában indult a cég mintegy negyven fővel. Ma körülbelül hatvanöt fő dolgozik a gyárban.

A német anyacég képviselői kifogástalan munkát láthatnak Pécsen

– Miért pont Pécsre esett az anyacég választása?

– A németek Magyarországon két helyszínt mérlegeltek, hol érdemes megvetni a lábukat. Azért esett a választás Pécsre, mert a Mezőgép Vállalat itt tapasztalt minőségi munkája meggyőzte a német szakembereket arról, lehet és érdemes is az itteni munkaerőre alapozni, támaszkodni.

– Miben foglalható össze a cég tevékenysége?

– Szigorúan alumínium pótkocsikat gyártunk, melyek leginkább por és granulátumok szállítására alkalmasak az élelmiszeripar és a vegyipar számára – folyadékot nagyon ritkán szállítanak benne. Rengeteg pótkocsi érkezik ide javításra is a modern hegesztőműhelyünkbe.

Várkonyi Zoltán a huszonöt éves jubileumi rendezvényen

A Spitzer Silo anyacége Németországban van, az ottani gyártóbázison kívül, Franciaországban és itt, Pécsen zajlik a termelés. A franciák leginkább a mediterrán államokat látják el, Olaszországot, Spanyolországot, Portugáliát, illetve a Benelux államokat és Angliát. A németek és mi pedig a világ többi részére gyártunk, Hongkongtól kezdve Ausztrálián és Új-Zélandon át a volt szovjet utódállamokig. A pécsiek fő piaca Németország.

A Spitzer Silo csoport óriási múltra tekint vissza, 1872-ben alapította Johann Spitzer. Először 1950-ben állítottak elő tartálykocsit, amely képes volt cement és szóda szállítására. Azóta Európa egyik vezető vállalata ezen a területen. Franciaországban 1966-ban alapítottak termelőüzemet, Németországban 1985-ben, Pécsett 1992-ben. Képviseletük van még Lengyelországban, Oroszországban.
A Spitzer Silo pécsi telephelye madártávlatból

– Hogyan látja, milyen a gazdaság helyzete most, és mi várható?

– Számunkra az építőipar helyzete létfontosságú, ez a legnagyobb felvásárlópiac. Minden egyes rezdülést nagyon megérzünk. Példa erre a 2008-as év, mikor az év első felében heti tíz járművet legyártottunk. A májusi válság után nyolcvan százalékos visszaesést tapasztaltunk, heti kettőre csökkent ez a szám. Szerencsére az élelmiszeripari feladatokkal nem volt gond. 2009-ben muszáj volt létszámot csökkenteni a termelés visszaesése miatt. Ekkor próbáltuk úgy alakítani az állományt, hogy a nyugdíj előtt álló, idősebb kollégák helyére, majd a várható fellendüléskor fiatalokat tudjunk felvenni. Az építőipar most fel is lendült, ez egy nagy lökés nekünk.

Nagyban zajlik a termelés a csarnokban

– Miben rejlik a cég pécsi telephelyének sikere, mi a folyamatos fejlődés kulcsa?

– Számunkra fontos az, hogy precízen igazodjunk a szállítási határidőkhöz, hiszen nem mindegy, hogy a megrendelő mikorra kapja meg a terméket tőlünk. A másik fő elv a minőség. Hozzánk nagyon idős, huszonéves tartályok is érkeznek javításra, míg közben a vontatókocsikat sorra lecserélik. Ez az időtálló minőség egyfelől előny, a gyártás szempontjából viszont annyira nem az. De nekünk az előbbi a fontosabb.

Névjegy
Várkonyi Zoltán 1966-ban született Pécsett. Építészmérnöki diplomáját a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerezte, majd Németországban dolgozott egy mérnöki irodánál. 1997-ben jött vissza Pécsre és került a Spitzer Silóhoz, mint tervezőmérnök. Egészen 2009-ig foglalkozott járművek tervezésével, azóta cégvezető. Házas, egy tilenkilenc éves lánya és egy tizenöt éves fia van. Szabadidejében utazgat és kirándul a családdal, hobbija pedig elmondása szerint saját háza, amin mindig akad valami kis tennivaló, sosem lesz kész.