Pécs része, ahol Árpád vezér is megszállt

Egy kis falu Pécs délkeleti határában, mégis szorosan a városhoz fűzve: ez Nagyárpád. Az egykor különálló település komoly történelmi múlttal és kulturális hagyományokkal rendelkezik annak ellenére, hogy méretét tekintve nem túl számottevő.

Nagyárpád olyannyira régi múltra tekint vissza, hogy valamikor, sok-sok millió évvel ezelőtt hatalmas víz hullámzott itt, így a település határában lévő volt homokbánya területén számos földtörténeti őskori maradványra – puhatestűek és kagylók maradványaira – bukkantak. A geológusok még egy ősfosszília-fajt is felfedeztek itt, ami azután természetesen a helységről lett elnevezve: limnocardium arpadense.

Az ember is hamar megtelepedett itt: az első lakosok – a Somogyvár-Vinkovci kultúra tagjai – már a korai bronzkorban, Kr. e. 1900 körül megjelentek a területen. Sőt, majdnem háromezer évvel később állítólag még a honfoglaló Árpád vezér is ezt a helyet választotta téli szálláshelyéül, szóval innen a település neve. A környék egyébként tele van a honfoglaló vezérek nevére utaló helynevekkel. Nagyárpádon kívül Megyer szintén Árpád egyik szálláshelye lehetett, úgy, ahogy Szabolcs vezéré Mecsekszabolcs.

Árpád fejedelem is megpihenhetett itt

Nagyárpád mellett egy Olaszárpád nevű falucska is létezett külön templommal egészen a török hódoltságig, ami viszont akkor teljesen elnéptelenedett. Abban az időben Nagyárpád is rövidesen erre a sorsra jutott. Azonban a 18. század elején délszlávok telepedtek meg itt és újra élet költözött az elhagyott faluba. A lakosság később kicserélődött, a 19. században már inkább csak németek lakták Nagyárpádot.

A terület villamosítása 1948 novemberében történt meg, mintegy százötvenezer forintból, három hét leforgása alatt. Akkor sem volt kisebb az öröm, mikor egy évre rá megkapták a helyiek az első buszjáratot, ami összeköti őket Péccsel.

Igazi családi házas külterülete Pécsnek

Nagyárpád végül egészen 1955-ig volt önálló község, azóta Pécs egyik kertes, családi házas övezete.

A Nagyárpád és a Siklósi út közti városrészt sokan emlegették szellemesen „Szellemvárosként” a közeli temető miatt, de ma már szerencsére kikopott ez a névhasználat, és Árpádvárosként él a köztudatban a Nagyárpád melletti kis terület.

A gyönyörű Szent Mihály templom joggal lehet a helyiek büszkesége. Neobarokk stílusban épült 1938-ban März Mátyás tervei alapján. Külső díszei, oltára, freskói, szobrai egyaránt Pécs legszebbjei közé emelik a Szent Mihály arkangyal tiszteletére épített templomot.

A Szent Mihály arkangyal tiszteletére épített gömbkupolás templom

Egy “őslakos” szemével

A nagyárpádi Hál Jánosnál jobban senki nem ismeri a környéket és az ottaniakat.

– 1950-ben születtem itt Nagyárpádon, azóta el sem hagytam ezt a városrészt – mondja. – Abban az időben legfeljebb ezren éltek errefelé, ma körülbelül ezerötszáz lakost mondanék.

Elmondása és tudomása szerint akkor kezdett el kiépülni a falu, mikor ő még gyermek volt, az ötvenes években és a hatvanas évek első felében. A buszközlekedés még sokkal ritkásabb volt, kétóránként lehetett bejárni Pécsre, késő reggeltől kora estig. Mára már megváltozott a helyzet, jóval sűrűbben is indulnak a járatok.

Hál János szerint a hetvenes évek hozták a városrész igazi kiépülését, ekkor fiatal családok költöztek Nagyárpádra, mára azonban ők is elöregedtek, az ifjak pedig elmentek. Sok az idős.

Ennek ellenére pezseg a városrész kulturális, közösségi élete.

– Gyönyörű kultúrházzal rendelkezünk, sokszor vannak szabadtéri programok, amelyeken például főzőversenyeket tartunk, a fiatalok zenélnek és táncolnak, színes műsorokkal készülnek.

Nagyárpád központjára joggal büszkék az ott lakók

Hál János szerint Nagyárpádnak megmaradt a falusias jellege a nagy telkekkel, családi házakkal és a maga csendjével, nyugodtságával. Ő maga ennek ellenére úgy érzi, már nem egy faluban él, hanem Pécs egyik külvárosában. Nem is egy városban, de nem is egy faluban.

– Ha idetévedne egy idegen, a csodaszép templomunkat mutatnám meg neki mindenképpen, illetve Nagyárpád főterét. A mi főterünk a legnagyobb egész Pécsen, szépen rendezett, tele fűvel, fával, virágokkal, még a Széchenyi térnél is nagyobb! – büszkélkedik.

(Forrás: Pécs Lexikon, Dunántúli Napló Archívum)