Az Állami- és későbbi nevén a Centrum Áruház a Széchenyi tér és egyben a város legfelkapottabb üzlete volt egészen 1949-es nyitásától a ’90-es években bekövetkezett „távozásáig”.
A plázák és az Árkádok korában nehéz elképzelni, hogy több évtizeddel ezelőtt Pécsett, a történelmi belváros szívében, a Városháza épületében működött egy olyan – akár bevásárlóközpontnak is felfogható – üzletház, ahol a pécsiek nem csak a pénzüket költötték, hanem találkoztak egymással és szórakoztak is. Ez volt az Állami Áruház, melyet később Centrum Áruházként ismert a város.
Sokan nem tudják, de az Állami Áruház nem csak úgy lett, nem a semmiből épült, hanem több kisebb üzlet összeolvadásának az eredményeként kezdte meg működését. Ahogy Gyürüs Lajos a Régi Pécs blogon írja, az 1907-ben épült Városháza (ami a pécsi városházak közül a harmadik volt) földszintjén ugyanis sok kis különálló üzlet sorakozott egymás mellett, melyek az 1949-ben olvadtak egybe. Így született meg az első pécsi szocialista „nagy áruház”, az Állami Áruház, melynek a neve 1969-ben változott Centrum Áruházra.
Ez nem jelentette azt, hogy maga az üzletkomplexum és a választék megváltozott volna. Rengeteg ruha- és textília – például „jó minőségű szovjet selyem” – volt kapható az áruház földszintjén, de iskolaszereket, élelmiszereket, gyerekjátékokat is vásárolhattak itt a pécsiek, hiszen több részlege is volt az áruháznak, melyek között átjárók vezettek, az emeltre pedig – ahol például cipőket is árultak – lépcső vezetett.
A korszak divatos, és mai szemmel nézve kultikus és ikonikus cuccai közül szinte mindenhez hozzá lehetett itt jutni: robbanós cukorka, vetkőzős toll, autós kártya, gombfoci, négyszínű toll is volt itt bőven.
A Centrum Áruház divatformáló hatására mi sem jobb példa, mint az, hogy az épületben – és olykor a város számos közterén – rendszeresen tartottak divatbemutatókat is, melyekkel a ruhakínálatukat népszerűsítették a pécsiek körében. Ezek a divatbemutatók pedig nem csupán a nőknek szóltak, hiszen gyerek- és férfidivatot is népszerűsítettek az áruházban.
Az Állami Áruház nem volt egyeduralkodó üzletközpont a városban, hiszen a ’60-as és ’70-es években sorra nyitottak meg a városban az olyan konkurens üzletei, mint például a Mecsek Áruház, a Belvárosi Áruház, a Szliven Áruház, a háromemeletes Tünde Divatház, vagy a pécsi férfidivatot meghatározó Csongor vagy az S-Modell. A ’80-as években pedig jött a Konzum és a benne helyet kapott Skála szövetkezeti áruház.
Konkurensei nem gyengítették meg a Centrum Áruház forgalmát. Ezt jól jelzi az a bezáráshoz vezető tény is, hogy bizony az épület nem bírta a forgalmat, nagyon szűkösnek bizonyult.
Az első tervek szerint – írja Gyürüs – a Centrum Áruház a Búza térre költözött volna, de ez elképzelés maradt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az üzletközpont a Bajcsy-Zsilinszky utcára költözött a 90-es évek elején, egy szép nagy és új épületbe.
És hogy mi lett az elköltözött áruház helyén? Egy új korszak beköszöntének jelképe, az első pécsi McDonald’s, melyet akkoriban – 1994-ben – nem vártak túl nagy szeretettel a pécsiek. Ezt a feliratot fújták az üres saroképület falára: „EZ A MI WESTÜNK McDonald’s”.
A Széchenyi téri Meki azonban az évek során hasonló találkozási hely lett, mint az Állami Áruház és a Centrum Áruház, melyet két évtized után hasonlóképpen „gyászoltak” meg a pécsiek 2015-ben, mint a legendás üzleteket.
[su_youtube url=”https://youtu.be/ICRfPysH4vU” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
Forrás: Régi Pécs Blog, Pécs8, Retronóm
