A Lakits család neve ma igencsak keveset mond a pécsieknek, talán az egyetemmel szembeni – már lebontott – Lakits-laktanya és a Szabadság úti Lakits-villa hangozhat ismerősen. Holott a család meghatározó szerepet játszott Pécs közéletében szűk egy évszázadon át.
A 19. század elején egy vaskereskedő megtelepedett Pécsen, majd utódai a legnagyobb, legtekintélyesebb, legbefolyásosabb családok közé emelték Lakitsékat, akik nem csupán társadalmilag, az ipart tekintve is Pécs szerves mozgatórugójává váltak. Aztán amilyen gyorsan felfutottak, olyan gyorsan zuhantak az egyszerű polgári családok sorába. Volt ingatlanjaik pedig mostoha sorsra jutottak.
Az első Lakits, Lakits Xavér 1808-ban vásárolta meg kereskedő- és családi házát a mai Király utca 5. szám alatt. Ez az ingatlan egészen 1878-ig volt a család birtokában. 1895-ben egy másik neves pécsi családé, a Hamerli kesztyűgyárosoké lett. Ők 1913-ban itt húzták fel a Pannónia Grand Hotelt, mai nevén a Palatinus Hotelt. A szálló falán található emléktábla azonban már csak a Hamerli családot említi.
A 19. század derekán a vasgyártással és vaskereskedelemmel foglalkozó Lakits család szekere megindult, az 1860-as évek végén gyönyörű villát építtettek maguknak a mai Szabadság úton.
Az első vasgyáruk épületei a mai bőrgyár területén álltak, később a mai orvosi karral szembeni területet is megvásárolták, ide is üzemeket építettek.
Majd nehéz idők jöttek, a vas ára emelkedett, de a termelőre és a szállítóra mindez nem vonatkozott. A bekövetkező csőd miatt a felszámolás helyett becsületesen kifizettek minden szállítót. A család vagyona így borzasztóan megcsappant. Ezt ellensúlyozandó, eladták ingatlanjaik nagy részét. A szigeti városrész vasgyárát a Pécsett állomásozó katonaság vette meg, huszárlaktanyaként használta. Innen hát a „Lakits-laktanya” név – egy laktanyáé, ami sosem volt a Lakitsoké. Eladták a Király utcai házat és az Indóház utcait is (mai Szabadság út). Végül a család a Báthory utcába költözött, a 18-as (ma 20-as) szám alá. Így ért véget a család tündöklése.
Túl kellett adni ezen a villán is, 1887-ben már más gazdája volt az épületnek. Később a városé lett, a telket felosztották, új házak épültek mellé. Az 1940-es években még kollégiumként is szolgált. 1958-ban műemléki védettséget kapott, állapota mégis rohamosan romlott. 1990 körül kiürítették, megvoltak a tervek a felújításra, de nem történt semmi, romhalmazzá vált, csúf folttá a Szabadság úton. 2007-ben vásárolta meg egy vállalkozó, aki 2013-ban újranyitotta az épületet felújítva, megszépítve. Azóta irodaházként funkcionál.
A villa régen:
1944. június 29-én hajnali 5-kor megkezdték a pécsi gettó felszámolását és a Lakits-laktanya területére terelték a pécsi zsidóságot. Itt kifosztották, levetkőztették őket. A férfiakat a laktanya lovardájának lótrágyás részére terelték, a nőket és gyerekeket az istálló lóállásaiba. A következő napon a mohácsi gettóból érkezőket is ide nyomorították, majd a felszámolt bonyhádi gettó zsidóit is. Összesen ötezer embert tartottak a laktanya területén, mielőtt elszállították őket a haláltáborokba. Emlékükre táblát helyeztek ki később.
Az ötvenes évek második felében egy szakmunkásképző is működött az épületben. Sokáig gazdátlanul pusztult az épület, majd 2006-ban a város eladta az ingatlant a Castrum-Pécs Kft.-nek. A cég tervei között szerepelt az épület kollégiumként való újjáélesztése, miután ledózerolják a maradványokat. El is kezdték bontani a megmaradt falakat, de ekkor színre lépett a spanyol Grupo Milton, akik sok más pécsi nagy ingatlannal együtt ezt a területet is megvásárolták. Ők apartmanokat építettek volna rá, az orvosi karral is tárgyaltak ennek érdekében. De akkor sem történt előrelépés az ügyben. Azóta visszavette a természet a területet, ma sűrű gaz fedi a hajdani vasgyárat.
A jelenlegi tervek szerint új apartmanházakat építenének ide, számolva a városvezetés szándékával, miszerint több ezer külföldi hallgatót csábítanának Pécsre.
A kiemelt kép forrása: Régi Pécs Facebook