Felcser Máté, az örök optimista

A pozitív szemlélet mintapéldánya Felcser Máté, akit most a Punnany és a Mary PopKids új, közös klipjéről, a rajta füzérekben lógó csajokról, a Széchenyi téri buliról és a zenekar jövőjéről is kérdeztünk.

– Kicsit le vagy fogyva, eszel te rendesen? Csak mert inni újabban úgy tudom, nem szoktál…
– Nem fogod elhinni, de nekiálltam enni, mint a gép. Legutóbb Pécs és Eger között kizárólag csokit, abból is kilencet toltam be. De komolyra fordítva: próbálok rendszeresebben étkezni egy ideje, és híztam is öt kilót. A kedvencem pedig a csoki mellett a csülkös sztrapacska, de mostanában a rákos rizottó és a fish and chips, de még a gyorskaja is bejön. És tényleg nem iszom alkoholt; hét és fél hónapja tisztítókúrán vagyok!

– Sok volt a jóból?
– Nem tagadom, ha benne vagyok az éjszakában, hajlamos vagyok egy kis iszogatásra. Mondjuk sosem vagyok rosszul, csak folyamatosan csacsogok. Azt döntse el mindenki, hogy ez áldás vagy átok… Elhatároztam viszont, hogy minden évben tartok egy-egy hosszú szünetet. Most is ez van.

– Jó bulihoz mindenesetre pia sem kell, amit az is bizonyít, hogy óriási bulit csaptatok a legutóbbi fesztiválon. Ekkora tömeg még nem volt a Széchenyi téren. Hogy jött össze?

– Fel voltunk rá készülve, hogy sokan lesznek, de hogy ennyien, azt nem vártuk. Igazából széles a spektrum, hiszen a gyerekektől a szülőkig sok korosztály hallgat bennünket, de most mi is meglepődtünk. Gyanítom, hogy egyszerre volt jelen a téren rengeteg különböző réteg, illetve aznapra esett a Pécs City Karnevál is, ami eleve rengeteg ember megmozgatott. Örülünk mindenesetre, ha szereztünk új rajongókat…

– Kinek szól a banda muzsikája egyébként, s miért éppen a hip-hopot választottátok anno?
– Gyakorlatilag mindenkinek zenélünk, a dallamosabb számok sokféle embernek bejönnek. S hogy miért a hip-hop? Pofonegyszerű, a hip-hop szabad, nincs bekorlátozva a szövegírás, ráadásul úgy változtatható a zene, ahogy az ízlésünk.

– Az optimizmus mindenesetre mindig jelen van a számokban.
– Tudatosan azért választunk ilyen hangulatot, mert az a véleményünk, hogy a magyar ember szeret sopánkodni, hajlamosak vagyunk történelmi fájdalommal terhelten gondolkodni. Mi a zenénkkel energiát, pozitív életérzést szeretnénk adni.

– Ugyanez a helyzet a Mosollyal, amiből most készült színes-szagos klip. Hogy jött létre?
– Jóban vagyunk a Mary PopKids zenekarral, többet koncerteztünk együtt, s ők kérdezték, lehet-e valami közös dolog? Wolfie-t hívták, ő rám nézett, és rábólintottunk. Ismét a pozitív életérzés vezérelt bennünket, amikor nekiálltunk, reméljük, a nézettségben is meglátszik majd mindez.

– Ha már Wolfie. Egy évtizede vagytok együtt barátilag, szakmailag. Ez egy házasságnál is sok lehet…
– Örökké harcolunk egymással. Egy soha meg nem nyugvó páros vagyunk. A felszínes, néha vicces gondokon felül viszont egyszerűen közösen mennek legjobban a dolgok. Az egész világot, amiben gondolkodunk, együtt alkottuk meg magunknak, s közösen hisszük, hogy ezért olyan, amilyen. Ezt az összetartó kapcsot még a barátnők sem tudták megbontani, pedig ők aztán pletykáltak ezt-azt rólunk oda-vissza..

 

– Apropó, csajok. Gondolom, füzérben lógnak rajtad a koncertek után.
– Igyekszem távol maradni tőlük olyan szinten, hogy rajongókkal nem szűröm össze a levet, a magánéletemet, a párkapcsolatomat megtartom magamnak. Valami oknál fogva a női rajongók a szellemi termékre testtel reagálnak; mindez valamiféle önbizalmat ad, de éppen a nők terén nekem pont nincs sok önbizalmam általában.

– A zenében annál több, hiszen mindig hajt valami előre téged és a zenekart is. Mi az?
– Talán az, hogy nem célokat üldözünk, hanem az utunkat járjuk. Ha folyamatosan egy nagy cél lebegne a szemünk előtt, nem tudnánk élvezni a szakaszt, ami odáig elvisz. Emellett Soltész Péter, a menedzserünk is mindig hajt, űz bennünket, s folyamatosan motivál. Pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy országos szinten is megmaradjon az érdeklődés irántunk.

– És mi kell ahhoz? Elindultatok Pécsről, pedig sok banda a város falai között marad, akármit csinál.
– Nem voltunk görcsösek. Ráadásul 2006-ban, amikor kijött a Körkorkép, a hip-hop underground témában óriási érdeklődés támadt a csapat iránt, hívtak bennünket az ország más részeibe, a rádióba. Onnantól viszont már a saját magunk menedzselése segített, összeszedettebbé váltunk, elindult egy egyre profibb szervezés.

– Ezek szerint ma már minden fel van építve, folyamatosan katonás rendben jönnek a koncertek, feladatok?
– Beindult a gépezet, ezért manapság úgy van, hogy a zenekar vezetősége – Wolfie, Soltész Péter és én – kéthetente összeül, s a rövid, illetve hosszú távú terveket készíti, elemzi. Utóbbiak közé tartozik, hogy öt-hat év múlva – reményeim szerint – már nem tartunk ennyi koncertet – idén nyáron nagyjából hatvan fellépésünk volt -, hanem csak pár, de minőségi, nagy formátumú előadást. Most végeredményben a stúdiólemezek felvételeit otthon, nálam rögzítjük, a dalokat pedig sokszor útközben írom a laptopomon.

– Addig is kell azért a fellépés az ismertség, és nem utolsósorban a pénz miatt is. Fontos a pénz?
– Részben. Fontosak a koncertek, de ha húzni kellene egy vonalat, hogy a pénzért, vagy azért megyünk egy helyre, hogy oda is eljusson a zene, akkor az utóbbi a hangsúlyosabb.

– Említetted ezt az öt-hat évet. Te mennyire látod előre a sorsodat? Mi lesz veled negyvenévesen például?
– Nem tudom, milyen irányokba fogok kalandozni, de mindenképpen a zeneírás és az elektronika, de az is lehet, hogy a divat körül forog majd az életem. Ha az ember izgága és tenni akar, mindig eléri a célját ilyen vagy olyan módon. Ha nem is leszel a legjobb, mindig jó leszel, ha elég motivált vagy – ez a mottóm.

Hirdetés

13 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Fura, hogy még mindig meglepődöm mennyi buta ember él közöttünk… Nem vagyok híve leállni hülyékkel vitatkozni, mert sajnos azok édesanyja mindig terhes, viszont most kivételt teszek. Azt mondom minden ember más, ettől szép az élet. A Punnany Massif laza, szókincsekben- szokatlanul jó és változatos kifejezésekben, dallamos zenében gazdag zenekar. Szövegük tartalma a modern világ szépségeivel, problémáival és társadalmi rétegeivel foglalkozik(többek közt.) értelmet adva ezek fontosságának. Hangom nem csak azért emelem fel, mert évek óta nagy rajongójuk vagyok, hanem azért is mert ha az ember nem érzi e zenei alkotás mondanivalóját, szépségét, némi szomorúsággal tölt el, hogy ennyire szegényes a mi kultúránk és ennyire nem tudunk értékelni olyat, amely rólunk szól, értünk szól. Az hogy “divatzene” és mindenhol ez a divat -csodálatos szavunkon van a hangsúly..nos.. tény, hogy főként a fiatalok körében vannak olyan rétegek, akik sok jónak elrontói úgymond majmolnak dolgokat. Nekem sem tetszik, de tudom, hogy agyi kapacitásuk oly apró, hogy fel sem fogják mit is hallgatnak. Azzal vigasztalom magam, hogy elmúlik, megunják és a koncerteken sem botlok bele néhány hortobágyi fűcsomóval a fejükön ellátott “fiúval” és teherbe ejteni könnyebb,mint gondolkodóba típusú lánykákkal, akikre az alkohol van olyan hatással, mint ránk az időjárás. Kissé hosszúra sikeredett mondanivalóm, elnézést kérek, továbbá kérem azokat akikbe némi értelem szorult gondolkodjanak kicsit, mielőtt alaptalan és buta kritikákkal illetnek meg olyanokat, akikre inkább büszkék lehetünk. Köszönöm!

  2. Mi van veletek? Miért ócsároljátok? Nem is ismeritek a munkásságát.. Párosítani a Punnany-val olyan mintha az Opelről ugyanúgy vélekednél mint a Cadillacről.. mind a kettő GM de azért na.. Máté remek zenéket ír, kiváltképp tehetséges. Hallgasd meg az instrumentális lemezét (Kotta aka Rendbenman-Beat Club) és meglátod. Punnany Massif-ot én nem szeretem de ettől függetlenül elismerem, hogy jó dolog hiszen nagy réteget megmozgat és van tartalma is. Persze, hogy divat de valamiből élni kell.. Meg amúgy is..inkább legyen az ilyen zene divat mint a zámbóárpi vagy a hasonló megafaktoros ízléstelen performansz.

  3. Ne haragudj, a te lirai alkotasaidat lehet valahol olvasni, foglalkozol hasonloval? Szerintem ha nem foglalkozol es nem publikaltal meg semmit ilyen teren, akkor ne koss bele, mintha szakavatott kolto lennel, ha pedig igen, akkor ezekszerint te sokkal nagyobb szokinccsel es lirai erzekkel rendelkezel, es szivesen elolvasnam a verseidet vagy belehallgatnek a lirai dalaidba. A hip hop, rap mufajban pedig a szleng es a lira is helyet kap. Egy jelenkori zenemu szovegvilaganak szerintem nem feltetlenul szaz szazalekban kell lirainak lennie, hisz nem a trubadurok vilagaban elunk. Kell a modernseg a mondanivaloba, mint ahogy zeneileg is modernnek kell lennie, es ha en azt szeretnem irni, hogy lepakolni, letenni helyett, akkor azt fogom irni. Ez olyan dolog, hogyha nem a te vilagod, akkor ne hallgasd, de nem hiszem, hogy ezert negativ velemenyt kellene alkotnod. En sem szeretem Zambo Jimmy dalait vagy Fluor dalait, es nem is alkotok roluk velemenyt, csak egyszeruen nem hallgatom oket. Kinek a pap, kinek a papne.

  4. Letenni az asztalra, és nem lepakolni. Látom, te is ugyanaz vagy. Ezért unalmas, a szövegek olyannak akarnak látszani, mintha azok valódi költői – lírai! – alkotások lennének, ehhez képest azonban nevetségesen hangzó, röhejes dumák. Erről van szó.

  5. szerintem meg csak irigy vagy, pakolj le te is valamit az asztalra… utana lehet papolni.

  6. gyűlölöm, lájkolják. annyira zsírszegény hakni mulatós. 5 év múlva sehol sem lesznek. látom fodrászra már telik, nem sokáig.

Comments are closed.