Filozófus a Zsolnay élén

Zsolnay Vilmos a példaképe, a szívéhez nőtt a pécsi gyár, és eddig a szakmai irányítás hiányzott – véli Vajda László. Az új igazgató majd’ két évtizednyi munka után talált vissza a pécsi manufaktúrához. Ha van ideje, akkor filozófiával foglalkozik.

 – Elég speciális szakma az Öné, miként került kapcsolatba vele?

– Belénessy Csaba (az MTI volt vezérigazgatója – a szerk.) akkor a gyárban dolgozott, de ezzel párhuzamosan a megyei lapnál is. Ő hozott be a Zsolnayhoz, akkor 21 éves voltam. Vegyésztechnikusként dolgoztam, majd elvégeztem a szilikátmérnöki szakot a pécsi főiskolán, később megszereztem a budapesti szervező-szakmérnöki diplomát is, utána pedig külkereskedelmi felsőfokú végzettségem is lett.

– Akkor majdnem kétezer ember volt, ma valamivel több mint 200-an vagyunk. Óriási a különbség, nehéz is összehasonlítani, akkor egészen más volt a hangulat. Pörgött a gyár, rengeteg volt a megrendelés, az export. Gondtalanul lehetett dolgozni.

– Vissza lehet ezt még hozni?

– Ugyanaz nem lesz, a piac azóta nagyon megváltozott, beszűkült, és a válság miatt az emberek nagyon meggondolják, mire költenek. Van esély arra, főképpen a tulajdonos, Bachar Najari kapcsolatrendszerének segítségével, hogy jól teljesítsen a gyár, de olyan volumenű termelés várhatóan nem lesz, mint a 70-es években. Szerencsére tavaly ősz óta védővámot vezettek be a kínai porcelánra, ami segítséget jelent az értékesítéskor. Pécsett ugyanakkor az is probléma volt, hogy másfél évtizede elsősorban közgazdászok irányították a gyárat, nem pedig szakmabeliek.

Ezek már az arab világnak készülnek.

 

– A rendszerváltás után nem Pécsett dolgozott, mindössze 1998-ban jött vissza két évre. Milyen volt most újra a Zsolnayban lenni?

– Voltam Hollóházán, az egyik legpatinásabb német gyár alkalmazásában, de volt saját vállalkozásom is, később kitérőt tettem a szállodák világába. A dolgozók zöme ismer, így nem volt probléma, a többiek pedig talán már utánam érdeklődtek. A visszatérést nehéz nagy szavak nélkül elmondani: nekem Zsolnay Vilmos a példaképem, minden szempontból követendő az, amit csinált, és számomra, ahogyan a pécsiek számára is mást, többet jelent a Zsolnay manufaktúra egy egyszerű gyárnál.

– A cég elsődleges profilja – az eddigi nyilatkozatok szerint – a minőségi luxustermékek gyártása. Ez kizárja a tömegtermelés lehetőségét?

– Lesz szériagyártású és minőségi termékünk is. Már tervezés alatt áll az új termékünk, de erről még nem akarok többet elárulni. Változást hozhat az is, hogy a fiatalok felé szeretnénk nyitni, és a Pécsi Tudományegyetem művészeti karával már egy ilyen irányú megállapodást is kötöttünk. A fiatal tervezők tudják megmondani, mi kell a fiataloknak. A Zsolnayra mindig a megújulás és a tradíció volt jellemző. Olyan arab megrendeléseink is vannak, hogy a 19. század végi tervek alapján készítünk különleges vázákat.

– A Zsolnay mellett másra is van ideje?

– Két évig hallgattam filozófiát, szívesen olvasok Hegelt és Feuerbachot, magam is próbálkozom életfilozófiai írásokkal, melyek a kvantumelméletet is feldolgozzák, de egyelőre csak az asztalfióknak írok.

hirdetés
Uránia Mozi
Hirdetés

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ez a csóka egy külkeres vegyész, annyi köze van a filozófiához, mint ByeAlexnek az énekléshez. Attól, hogy valaki a Szellem fenomenológiáját tartja a könyvespolcon, még nem lesz bölcsész, ahogy a tusolói éneklés sem avat senkit valódi tenorrá…

  2. Nekem a Zsolnay a Zsolnay (gyár) a művészeti negyed pedig művészeti negyed..

    A kávémat is zsolnayból iszom 🙂

  3. Kedves Bóka Máté, a cím nem szerencsés, akár félrevezető lehet, mióta a Zsolnay nevet viseli a Kulturális Negyed és a Gyár is …

Comments are closed.