Érezted már azt, hogy rossz időben az ágyból sincs kedved felkelni? Hogy egy lépcsőn is nehezedre esik felsétálni? Hogy az önsajnálat ok nélkül telepszik rá a napjaidra? Bognár Gergő pécsi úszó számára ismeretlen fogalom a kedvtelenség, és a lustaság is. Hajtja a tettvágy, a kíváncsiság és a fejlődni vágyás. Bár kezei nem mozognak, teljesebb és mozgalmasabb életet él, mint sok ember körülöttünk. A pécsi úszót és édesanyját, Anikót a sikerhez vezető útról, és az ezzel járó életvitelről kérdeztük.
Gergő születése óta nem tudja mozgatni kezeit, azonban édesanyja nem engedte, hogy emiatt fia lemondjon bármiről. Kezdettől fogva fontos volt, hogy Gergő megértse és magába szívja, bármire képes, ha tesz érte. Így talán kevésbé meglepő, hogy a biciklizés, vagy a korcsolyázás ugyanúgy a gyerekkora része volt, mint bármelyik fiatalnak.
– Nekünk ez már természetes, hogy Gergő lábbal csinál mindent, persze amit csak lehetséges. Segítségre szüksége van jó néhány dologban, de nekem ez már a napi rutin része. Nálunk ez a normális, persze elég nagy kötöttséget jelent, hiszen mindent az ő időbeosztásához kell igazítani. Az iskolában teljesen normális módon tanult, semmi könnyítést nem használt fel, amit felajánlottak. Általános iskolába Pécsbányára járt, ott volt integrált oktatás, úgyhogy normál módon tanult, ép gyerekek között, nagyon jó tanárokkal, amiért hálás vagyok, mert azt hiszem, ez a nyolc év igen fontos volt az életében – emlékszik vissza Gergő édesanyja.
Az ANK Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol emelt angol szakon és informatikából érettségizett. Édesanyja szerint Gergő mindent próbál a maga módján megoldani és semmiféle segítséget nem akar igénybe venni, csak a legvégső esetben.
– Természetesen az iskola után célom volt, hogy el tudjak helyezkedni. Ahogy a tanulmányaim alatt, úgy a munkahelyemen sincs szükségem speciális eszközökre. Busszal közlekedem, bár egyik vágyam, hogy a németországi átalakító céggel csináltassak egy olyan autót, amit én is biztonságosan tudok vezetni – mondja Gergő.
– A kitartás valószínűleg alap dolog is részben, de pici korában, ha valamit nem tudott megcsinálni, én mindig azt mondtam: lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Ez nálunk szállóigévé vált, olyan szinten, hogyha előállt valami hajmeresztő ötlettel, és én azt mondtam, nahát ezt tényleg nem tudod, akkor pár évesen visszavágott, te szoktad mondani, hogy nincs lehetetlen. Így aztán megtanult lovagolni, úszni, bringázni, autót is tud vezetni, sőt, már korcsolyázott is, úgy, hogy kezeit egyáltalán nem használja – emeli ki az édesanya, Anikó.
Gergő kamaszként versenyszerűen kezdett úszni, és mára – bár nem tartja számon pontosan – több mint 30 érem bizonyítja, mi történik, ha valaki valóban tenni akar.
– Az úszás a gimnázium első évében nekünk kötelező volt, ennek köszönhetően jutottam le az uszodába. A lehetőség adott volt, így éltem is vele. Kezdetben hetente egy-két alkalommal jártam le, de az edzőm biztatása és a hangulat végül ott tartott – meséli a pécsi úszó.
Gergő 2008-ban kezdett úszni, és 2009-ben próbálta ki magát első versenyén, ami után a mai napig nincs megállás. Élvezi, hogy minden megmérettetés és az azt megelőző szigorú felkészülés egyben egy lehetőség a folytonos fejlődésre, és az utazásra is.
Minden évben indul négy számban az országos bajnokságon. Egyik legnagyobb élményének tartja, hogy 200 m-es háton egyéni csúcsot úszott. A nemzetközi versenyek mellett most éppen az Európa Bajnokság van soron Portugáliában, de a pécsi úszó egyik nagy vágya, hogy felkészülhessen és részt vehessen 2020-ban a tokiói Olimpián.
– Mára nem tudnám elképzelni a napjaimat úszás nélkül. Hétfőtől szombatig minden reggel edzem munka előtt, és heti háromszor délután is – mondja Gergő, aki egyáltalán nem tartja magát bezárkózó, otthonülő típusnak.
– Anyaként a legnagyobb büszkeség számomra az, hogy sikereket ér el, de ő elsősorban ezzel magának bizonyítja be, hogy sérülten is sikeres lehet az ember, ha nagyon akar valamit. Én ugyanúgy szeretném, ha nem hozna egyetlen érmet sem, hiszen egy anyának az a dolga, hogy szeresse a gyermekét.
Gergő elmondta, élvezi a pörgést. Mindig kell valamilyen elfoglaltság, ami leköti az energiáit, ezért folyton keresi az újabb lehetőségeket, ahol megmérettetheti önmagát. A Balaton átúszás is egy volt ezek közül, ami már korábban is megfordult a fejében, de tavaly a versenyszezon is úgy hozta, hogy végre részt is tudott venni rajta, annak ellenére, hogy erről mindenki, még az edzője is igyekezte lebeszélni.
–Tisztában voltam vele, hogy csak lábbal úszni nagyon megterhelő, de mindenképpen szerettem volna megpróbálni. A parton állva valóban távolinak tűnt a másik oldal és egyszerre nem is úsztam még ennyit, de a napi két edzésem összességében azonban már meghaladja a távot. Szerencsére az idő nagyon kedvező volt, a szél sem fújt, így végül egy biztonságos tempót úszva gond nélkül sikerült teljesítenem. Jó hangulatú esemény volt, amit nagyon élveztem – mesélte Gergő.
Édesanyja szerint, amit a fia a fejébe vesz, azt véghez is viszi. A bakancslistán az egyik a Balaton átúszás volt, ami ki van pipálva. A következő a tandemugrás lesz, de már előre fél, hogy mi jön még, hiszen lehetetlen nincs!
