A Pécsi Nemzeti Casino a reformkor legpörgősebb kulturális és szórakoztató-központja volt, ahol megfért egymás mellett a közéletiség, a politika, a dínomdánom, az irodalom és a színjátszás, és a hamiskártyások is. Nézzük meg, hogy miként született meg!
Pécsett a magyar kaszinóforradalom kissé megkésve ért révbe, hiszen a Széchenyi István által 1827-ben alapított Pesti Casino mintájára létrehozott pécsi ahhoz képest több mint egy évtizedes csúszással nyitotta ki kapuit – derül ki Ódor Imre A Pécsi Nemzeti Casino a reformkorban című írásából.
Csak, hogy kicsit érezzük a korabeli miliőt, íme egy 1838-as keltezésű idézet a Pécsi Nemzeti Casino alapítási felhívásából, melyből kiderül, hogy mi is volt a célja a városnak a kaszinóval:
„A Pétsi Nemzeti Egyesület (Casino) melly barátságos öszve köttetésből szövetkezett Urak Társaságának szolgál gyölő helyéül, kiknek czéljok az élet kellemeit díszes és csinos társas körben, viszonylagos mulattatás, illedelmes és szelíd maga viselet által mind inkább nevelni…”
Tehát, akárcsak a budapesti kaszinó, a pécsi is azzal a céllal alapult, hogy a reformkor új eszméinek leghitelesebb és leghatékonyabb helyi fórumává váljon. Ahhoz pedig, hogy a fent említett egyesület tagja legyen valaki, évi 5 pengőt kellett kicsengetnie.
Sok hercehurca és ideiglenes helyszínekbe történő ki- és beköltözések után a Pécsi Nemzeti Casino 1839-ben lelte meg méltó helyét a főutcában, a Színház téren, abban a házban ami egy bizonyos Ehretlenzberger Vincéjé volt, és amit mi csak úgy ismerünk, mint a volt OTP székházat. A nyitóest hatalmas bulija után a pécsi polgárság legtekintélyesebb és legbefolyásosabb személyiségei, továbbá az irodalmi és szellemi élet kiválóságai jöttek itt össze, közös felolvasásokat tartottak, kávéztak, szivaroztak, beszélgettek, vitatkoztak.
Az első évben a Pécsi Nemzeti Casino a pécsi színjátszásért is sokat tett – írja Ódor Imre. Színtársulatot szerveztek itt, az egy évig működő társulat 105 előadást tartott a műkedvelő hölgyek és urak számára.
A kaszinó olvasóterme amolyan pécsi információs központ volt, tele olyan neves hazai és nemzetközi újságokkal, mint például a Jelenkor, az Athenaeum, a Honművész, a Wiener Zeitung, vagy a Spiegel. Vicces, hogy annak ellenére, hogy tiltott volt, a tagok a csak itt fellelhető újságokat hajlamosak voltak lenyúlni, amit aztán később komoly szankciókkal kellett megakadályoznia a kaszinó vezetőségének. Az újságokhoz egy kisebb botrány is kapcsolódik, ugyanis a német nyelvű pesti újság megtámadta a Pécsi Nemzeti Casinót, amiért az lemondott három német újságot, és helyette három magyart rendelt meg. Ez akkoriban úgy tűnik, hogy elegendő volt ahhoz, hogy megvádolhassanak valakit „a németség iránti gyűlölettel” és a németek „irodalma iránti megvetéssel”.
Persze nemcsak a színházról és az olvasásról szólt a kaszinó, hanem a szórakozásról. Egy kis ízelítő a programból: hétfőnként „harmóniai zene” esteket tartottak itt, szerdánként pedig hatalmas táncmulatságokat, melyek a korabeli beszámolók szerint reggelig is eltartottak, és bármelyik nagyobb város farsangi báljával is vetélkedhette. Volt olyan, hogy a kertjében és nyári szalonban 500 fős vendégsereg előtt mutattak be egy körtáncot.
Ugyan a reformkori kaszinókat nem a mai szerencsejáték-lebujok és las vegasi fellegvárak mintájára kell elképzelni, de ettől még az ördög bibliáját nagyban forgatták a nemes pécsi és Pécs mellett élő urak. A kártyaasztalnál „nemegyszer tekintélyes vagyonok cseréltek gazdát egy-egy éjszakába nyúló kártyacsata során”. Ahol pedig nagy a tét, ott előfordulnak hamiskártyások is. Komoly közfelhördülést eredményezett például egy 1843-ban történt eset, melynek során egy bizonyos Kardos János megyei másodalispán lebukott egy macao játék alkalmával. Csalása város- és megyeszerte beszédtéma lett, és bizony ki is rúgták hivatalából miatta.
Az 1840-es években, a reformkor idején a pécsi kaszinó is a politikai élet központja lett. Itt vitatták meg a védegyleti mozgalom létrehozatalát, a takarékpénztári hálózat kialakítását, és a vasútépítési terveket is.
Visy Zoltán A 20. század eleji Pécsi Nemzeti Casino Fischer Béla emlékirataiban című írásában hangsúlyozza, hogy a városvezetők „a hosszú fehér asztalnál kávézás közben vitatták meg a vármegye és a város dolgait, miért is ezt a közvélemény asztalának hívták”. Szomorú érdekesség továbbá, hogy a tragikus trianoni békeszerződésben foglaltakról is itt értesülhettek először a pécsiek.
Azért azonban, hogy ne érjen véget ilyen komoran ez a cikk, íme Visy szövegéből egy remek idézet, melyből nagyon átjön, hogy micsoda hangulat uralkodott a Pécsi Nemzeti Casinóban.
„A Casino gyönyörű kertjét, mint ragyogó mennyezet, száz és száz villanykörte hálózta be, s alatta Rácz Guszti bandájának játéka, s az egymás után felvonuló pécsi dalárdák énekei közben nyüzsgött, kavargott az őszinte baráti együttérzés mellett a számító, alázatos hivalkodás, az irigység kritizáló, összehajló suttogása, és az ingyen evésnek-ivásnak magát mindenről megfeledkezve átadó vigasság, amely a táplálkozást akkor is zavartalanul folytatná, ha közben a házigazdát ott nyomban, közöttük megütné a guta.”
forrás: Ódor Imre: A Pécsi Nemzeti Casino a reformkorban, Visy Zoltán: A 20. század eleji Pécsi Nemzeti Casino Fischer Béla emlékirataiban, pecstortenete.hu
fotók: Régi Pécs Facebook
