58 éve gyógyítja a pécsi gyerekeket

Dr. Gothár Ferenc pécsi gyermekorvos 58 éve praktizál, szabadnapot soha nem vett ki, a gyógyítás az élete. Az orvos tízévesen, a második világháború szörnyűségeinek hatására döntött úgy, hogy segíteni fog a sérülteken és a betegeken. A pécsi generációkat gyógyító 82 éves doktorral beszélgettünk, akit nemrég a Semmelweis nap alkalmából az orvosi kamara is elismerésben részesített.

– Hogyan lett gyermekorvos?
– Tíz éves voltam, amikor a második világháború végén, 1944-ben a német csapatok vonultak vissza. Dombóváron voltam ekkor gimnazista, az iskola pedig éppen katonai kórház volt. Rengeteg levágott végtagú szenvedő embert láttam, és ilyen helyzetben az ember tíz évesen is arra tud csak gondolni, hogy miként lehetne segíteni rajtuk? Ott és akkor döntöttem el, hogy orvos leszek, és az is lettem, érdekelt a biológia, kitűnő tanuló voltam, nem volt baj. Szülészként kezdtem a kaposvári kórházban, de a gyermekosztály vezetője átcsalt magukhoz. Rám bízta az osztályt, én pedig azóta gyógyítom a gyerekeket. Komló első gyerekorvosa lettem, 13 évig dolgoztam ott, mielőtt 1964-ben Pécsre jöttem.

Generációkat gyógyított
Generációkat gyógyított

– Mire a legbüszkébb a pécsi praktizálásával kapcsolatban?
– Rácvárosban dolgoztam évekig, de utána átmentem Kertvárosba, ahol épp épült a Nevelési Központ. Az ottani kollégiumban és a bölcsődében is dolgoztam másodállásban, amikor szólt a vezetőség, hogy „ki kellene találni valami okos dolgot” az uszodába. Mivel tudtam, hogy az asztmásoknak jót tesz az úszás, ezért szerveztem nekik oda úszóórákat, ennek sikeréről pedig szakmai előadásokat is tartottam. Erre nagyon büszke vagyok, sok asztmásnak segíthettem így. A másik talán az, hogy 1987-ben állami támogatással Líbiába utazhattam, ahol két évig gyógyítottam a Tripoli külvárosának gyermekeit. Az igazi nagy élmény volt, csak aztán jött a rendszerváltás és haza kellett jönnöm, de előtte még Kuvaitba is át akartak csábítani.

10 éves kora óta segíteni akar
10 éves kora óta segíteni akar

– Honnan van energiája ahhoz, hogy 58 éve folyamatosan dolgozzon?
– Sok komoly műtéten túl vagyok már, mégis teszem a dolgom, jelenleg most a Hősök terén rendelek és csinálom az ügyeletet is. Voltam olyan beteg, hogy azt mondták, lépcsőzni soha többet nem fogok tudni, és erre tessék, szaladok, labdázok az unokáimmal, kertészkedek. Én sem tudom, hogy hogyan bírom. A jó isten biztos segít, meg hát a kromoszómák is. A családomban nagyon sokan éltek meg hosszú életet.

– Mi motiválja abban, hogy 82 évesen is gyerekeken segítsen?
-Tíz éves korom óta mást nem is csinálok. Nem hiszek a nyugdíjban. Én amíg dolgozni tudok, addig dolgozni is fogok. Nem voltam nyaralni, nem mentem soha szabadságra. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz akkor, ha már nem tudok dolgozni.

Addig dolgozik, ameddig bír
Addig dolgozik, ameddig bír

– Tudom, hogy lehetetlent kérdezek, de meg tudja saccolni, hogy hány gyereken segített már?
– Fogalmam sincs, hogy hány ezer gyereket gyógyítottam meg.

– Milyen érzés, hogy látta felcseperedni pécsiek generációit?
– Nagyszerű. Sokszor van olyan, hogy hozza a nagymama és az anya a kisgyereket, és mondják neki, hogy még a mamát is a doktor úr gyógyította! Olyan eset is akadt, hogy kezeltem egy orvos ismerősöm kisfiát, aki később kardiológus lett, és engem gyógyított. Az érdekes az, hogy ő már nyugdíjba is ment.

– Volt olyan esete, amit soha nem fog elfelejteni?
– Nagyon sok ilyen van. Egyszer például én jöttem rá arra, hogy mi a baja egy kisfiúnak, és csak nagyon nehezen tudtam rábeszélni őket a szükséges műtétre. Évekkel később a fiú édesapja észrevett, elővette a fia képét, és elmondta, hogy a fiú egyetemet végzett, és megköszönte a segítségem. Ha ugyanis nem végzik el rajta azt a műtétet, meghal. Persze sok olyan eset is van, amikor nem lehet megmenteni a beteg gyerekeket. Ezek az emlékek ugyanúgy egy életre megragadnak bennem.

Hirdetés