Presztízsberuházásokra is ment a hitelekből

Többek között a pénzfaló presztízsberuházások és az önkormányzat túlvállalásai miatt jutott adósságspirálba pécsi önkormányzat 1998 és 2009 között – állapította meg a város eladósodottságát vizsgáló eseti bizottság. A testület szerint a döntéshozókat politikai felelősség terheli.

Mint arról lapunk többször is beszámolt, az elmúlt hónapokban az MSZP kivételével minden, a közgyűlésben jelenlévő politikai erő delegáltjának részvételével vizsgálóbizottság kutatta, milyen okok vezettek Pécs eladósodásához. A fideszes Hoppál Péter vezette testület munkája után jelentés készült, amelynek tartalmát az alábbiakban foglaljuk össze.

Az üléseken szakértők bevonásával az 1990-től 2011-ig terjedő időszakban vizsgálták a város költségvetését, a hitelállomány alakulását, az eladósodás tendenciáját, a hitelfelvétel okait, a felvetődő problémákat.

A megállapítások szerint a város adóssága csupán egyetlen időszakban, 1994 és 1996 között mutatott csökkenő tendenciát, Pécs kezelhetetlen mértékű eladósítása pedig 2003-tól indult meg, és 2005-től szinte megállíthatatlan hitelspirál jelentkezett, melynek növekedési üteme 2009-től lassult le.

A legkritikusabb évek költségvetési számaiból kiderült, hogy a költségvetés kiadási előirányzatai alultervezettek voltak, míg a bevételek nagyobbrészt túltervezést mutattak. Nagy gondot jelentett, hogy a kritikus időszakban az országot irányító MSZP-SZDSZ kormányok folyamatosan csökkentették az állami normatív támogatások összegét, miközben az ellátandó feladatok számát megnövelték.

Emellett az is a működési hiányok növekedéséhez vezetett, hogy az oktatási-nevelési intézményekben az ellátottak száma évről évre, 10 éves összehasonlításban igen jelentős mértékben csökkent.  Így a működési deficit és a saját bevételek állandósulása vezetett el oda, hogy a működési deficit folyamatosan nőtt, a folyószámlahitel-keret kihasználtsága egyre emelkedett. A csúcspont 2008 májusában következett be, amikor a város a fizetésképtelenség határára sodródott.

Ezzel egy időben fejlesztési hiteleket is vett fel Pécs. Toller László polgármester először 2,4 milliárdos nagyságrendben kötött hitelkeret-szerződést, ezt követően 2004-ben 2,4 milliárd, 2005-ben 3 milliárd, majd Kunszt Márta ügyvivő alpolgármester 2006-ban 4 milliárd, Tóth Bertalan alpolgármester 2007-ben 3 milliárd és Tasnádi Péter polgármester 2008-ban 2,8 milliárdos fejlesztési hitelszerződést foganatosított. Ugyanebben az évben született meg a döntés a 6 milliárd Ft értékű, svájci frank alapú kötvényről és a 10 milliárd Ft értékű, Euró alapú EIB hitelről. Páva Zsolt polgármester 2009-ben 860 millióról írt alá fejlesztési célú hitelszerződést, amelyet az előző városvezetés által korábban elfogadott költségvetési rendelet végrehajtása érdekében tett meg.

A megállapítások szerint a hitelcélok szinte minden irányú beruházást takarnak, melyek közül a többség szociális célú beruházást szolgált, mint az úgynevezett panelprogram, az ISPA, az intézményi beruházások, a bérlakásépítés, viszont ezen beruházások mindegyike erőn felüli vállalás volt, nem vették figyelembe, hogy ez a későbbiekben mekkora tehertétel lesz.

A bizottság tagjai szerint a korábbi városvezetéseket politikai felelősség terheli: a beruházások között találhatunk olyan presztízsberuházásokat is, amelyek szükségessége erősen megkérdőjelezhető, mint például a repülőtér építése – melynek kiadásai megközelítették a 4 milliárd forintot, vagy az Expo Center, amely azóta is minden évben több százmilliós veszteséget termel. De ilyen a gazdasági társaságoknak juttatott rejtett működési támogatások, valamint tőkeemelések biztosítása, melyek százmilliós nagyságrendben rendszeresen történtek.

A bizottság úgy foglalt állást, hogy a beruházások jó részének jóléti hatása vagy megtérülési esélye nem volt. A részben vagy egészében hitelből finanszírozott beruházások többségéről azt állapította meg a testület, hogy azok a későbbi évtizedekben nem tesznek hozzá gazdaságilag az önkormányzat vagyonához, csak viszik a város pénzét.

A vizsgálóbizottság előtt meghallgatott szakemberek és korábbi bizottsági elnökök azt is egyértelműsítették, hogy a legnagyobb gondot a működési deficit és a beruházási „spirál” vagyis az erőltetett beruházások mennyisége jelentette. A város mind működési, mind fejlesztési oldalról túlvállalta magát, mely évtizedekre meghatározza a további pénzügyi gazdálkodás és fejlesztési lehetőségek irányát, illetőleg lehetőségeit.