Nem kell aggódni április 30-tól az EU-ben mobilozóknak, mert jelentősen csökkennek a barangolás költségei. A nem EU-s mobilozás viszont továbbra is nagyon drága lesz.
Teljesen felborítják a szolgáltatók díjcsomagjait az április 30-án életbelépő barangolási szabályok. Bevezetik a szolgáltatók a felár fogalmát, vagyis az Európai Unióban a díjcsomagunknak megfelelő hazai árat fizetjük, egy kis pluszköltséggel megfejelve. Az alábbi táblázatban jól látszik, hogyan változnak az árak.
A legnagyobb csökkenés az adatforgalmat érinti, vagyis akinek adatcsomagja van, annak mindössze további 19 forintot számlázhatnak ki megabájtonként. Így már nem kell az EU-ban wifi-vadászattal bajlódnunk, hiszen 100 MB adatforgalom 1900 forint pluszterhet jelent. Csak, hogy érzékeltessük: a PécsMa.hu három megabájt méretű nyitó oldalának letöltése az EU-ban 45, az EU-n kívül például Albániában és Montenegróban 9 ezer forintba kerül!
Egy néhány mondatos, 20 kilobájtos e-mail letöltése az EU-ban 20 fillér, a legdrágább zónában viszont 60 forint.
Balkán, Svájc, Ukrajna – észnél kell lenni
Nem kell Európát elhagynunk, hogy a gatyánk is rámenjen a barangolásra, mert van pár ország, ahol indokolatlanul magas díjakért használhatjuk a telefonunkat. Svájcban, Boszniában, Szerbiában, Koszovóban és Montenegróban is nagyon drága (kb. 300 Ft/perc) a telefonálás, de Macedónia, Albánia és a Feröer- szigetek mindent visz (kb 900 Ft/perc).
A barangolás díjai nem a földrajzi távolságtól függnek, így lehet, hogy az EU több országának tengeren túli külbirtokáról, a több mint a 20 ezer kilométerre lévő Bora Boráról olcsóbb hazatelefonálni, mint Kárpátaljáról.
Nem volt ez mindig így
Az első roaming hívást 1991 októberében indították Anglia és Finnország között. Magyarországon az első ilyen kapcsolat Finnországgal és Norvégiával jött létre 1994 áprilisban.
A 2011-es esztendő előtt kaotikus állapotok uralkodtak, mert a magyar szolgáltatók olyan árakkal dolgoztak, amit a külföldi partnerek nyújtottak, ezért utazás előtt érdemes volt átböngészni egy országon belül is, hogy kinél mennyiért lehet hazatelefonálni.
2011 nyarától új tarifarendszert vezettek be a magyar szolgáltatók. Az országokat összesen három díjzónára osztották, amelyeken belül szolgáltatótól függetlenül ugyanazok az árak. Innentől teljesen mindegy, hogy adott országban melyik szolgáltatót választjuk.
Az árak azonban csak növekedtek, a szolgáltatók közötti elszámolás nem változott, csak az előfizető felé lett drágább minden. Ezen nem segített az EU-n belüli évről évre történő költségcsökkenés sem, hiszen a kieső bevételt a ráterhelték az EU-n kívüli országok díjövezetére. Így fordulhat elő, hogy amíg a kilencvenes években egyebek mellett Tunéziából még 300 forintért tudtunk hazatelefonálni, addig ez most 900 forintba kerül percenként.
A legnagyobb tévhit: nem merem hívni, mert drága!
Legtöbbször azzal a problémával lehet találkozni, hogy azért nem mernek külföldön tartózkodó embert hívni magyarországi rokonok, ismerősök, mert az az információ él bennük, hogy a külföldi telefonálás drága, neki (a hívónak) is sokba kerül. Ez, mint tudjuk, egy féligazságból ered.
A roaming során a külföldön fogadott hívások alkalmával felmerülő költség nemzetközi részét a hívott fél fizeti. A hívó felet csak a szokásos belföldi tarifa terheli a hálózatába irányuló hívás díjazásának megfelelően.
Összefoglalva: a hívó felet, függetlenül attól, hogy a hívott fél hol tartózkodik, nem terheli semmilyen pluszköltség, csak a saját, megszokott belföldi tarifája. Mindig a külföldi hálózaton bejelentkezett fél fizeti a többletköltséget!
