Igazán kellemessé varázsolta az egyik Hungária úton lévő kifőzdeszerűség egy pécsi társaság ebédjét. A korábban is már be-beszólogató pincér elég durván osztotta ki az egyik vendéget – írta olvasónk.
„Az alábbi szombati beszélgetés hangzott el az enyhén kajafoltos, kockás terítők felett, a falakra felpakolt – talán a vizesedés és ki tudja még minek az elrejtését szolgáló – lambériázott falak között, meghitten.
– Jó napot kívánok, mindössze valamilyen desszertet szeretnék kérni – mondtam vendégként, miután leültem barátaimhoz, akik éppen akkor már ebédjük felénél tartottak. Én korábban már megebédeltem, de miután invitáltak, így úgy gondoltam: beugrom, ejtünk pár szót és közben bekapok valami sütit.
– Jó napot kívánok – mondta a pincér is, aki rögtön nyújtotta az étlapot. Egy kis idővel később visszatért, miután még nem döntöttem, mondtam neki: „Bocsánat, egy pillanat. Ön melyiket javasolná?” Ekkor aztán a pincérem azt mondta nevetve és lenézően: „Menj a Zserbóba süteményt enni!”
Először azt hittem, nem jól hallok, és valamilyen süteményről beszél az étlapjukról – de nem. Egyszerűen elküldött a francba. Az, hogy mi indokolta a tegeződést, és mi indokolta a beszólást, nem tudom. Mindenesetre utána azt mondta, hogy kérjek azért, meg, hogy amúgy jó a palacsintájuk.
Mondtam: „Legyen akkor szóda, az étvágyam elment, a Zserbóban jobbak a sütemények, majd ott eszek!”
Kiderült persze, hogy az eseten megrökönyödött barátaimnak is beszólt már előtte – ott a rendelési módot kifogásolta értetlenkedve.
Kérdés persze, hogy az éttermet üzemeltető cég mennyire elégedett az ilyenfajta vendégmarasztaló kiszolgálással, de én azért szívből kívánom az ügyvezető asszonynak, egy bizonyos D. Máriának, hogy őt is ugyanígy szolgálják ki mindenhol”.
K. L., Pécs
Ha Ön is találkozott hasonlóan önveszélyes pincérrel, írja meg nekünk! És azt is, ha valahol tényleg kedvesek a felszolgálók!
