Az ember játszotta a döntő szerepet a nagy testű őskori állatfajok, az úgynevezett pleisztocén megafauna tízezer évvel ezelőtti kihalásában – tették közzé következtetésüket brit kutatók – MTI.
A nagyszabású kutatási projektben az exeteri, a cambridge-i, a readingi és a bristoli egyetem tudósai vettek részt, akik eredményeiket az Ecography című ökológiai folyóirat legújabb számában mutatták be.
A pleisztocén megafauna alatt azokat a nagy testű emlős-, madár- és hüllőfajokat értik, amelyek a pleisztocénben éltek és a jelenkor (holocén) beköszönte előtt haltak ki. Eltűnt a Föld színéről a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius), a kardfogú tigris (Smilodon populator), kipusztult a gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) és a glyptodont (óriás tatu, Glyptodon clavipes) – írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
A kihalási hullámot egyes tudósok a klímaváltozással magyarázzák, mások az ember terjeszkedésével és a túlzott vadászattal hozzák összefüggésbe, de léteznek olyan elméletek is, amelyek szerint a pleisztocén megafauna végzetét járványok okozhatták.
Az évtizedek óta folyó tudományos vitát látszik eldönteni a brit kutatás, amelynek keretében a tudósok több ezer forgatókönyvet futtattak le, feltérképezve minden egyes faj kihalásának idejét és a különböző térségek benépesülésének dátumát. Az adatokat a továbbiakban az elmúlt 90 ezer év éghajlati változásaival is összevetették.
Az elemzések során a világ valamennyi régiójában egyértelműen kirajzolódott a nagy testű állatok kihalásának és az ember megjelenésének időbeli egybeesése.
„Az ember játszotta a főszerepet a megafauna kihalásában” – fogalmazott Lewis Bartlet, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve, hogy a változó éghajlat legfeljebb felgyorsította kihalásukat.
Mint kifejtette, nem lehet eldönteni a folyamatot meghatározó pontos okokat, azaz hogy a túlzott vadászat miatt tűntek-e el ezek a fajok vagy a tűz használata bizonyult végzetesnek számukra, esetleg a nagy testű állatok egyszerűen kiszorultak élőhelyeikről.
A Daily Mailnek nyilatkozva Lewis Bartlett rámutatott, hogy az ember megjelenése végzetesebbnek bizonyult, mint a klímaváltozás.
„Kutatásaink megcáfolják azt a mítoszt, hogy a korai ember harmóniában élt a természettel” – fogalmazott a brit tudós.
