A hatóanyagok világpiaci árának drágulása miatt az eddigieknél többe kerül a dél-dunántúli térség jégeső-elhárítási rendszerének működtetése. Az egyik parlamenti képviselő plusz állami pénzekért lobbizott, ám nemleges választ kapott.
A minap fordult írásbeli kérdéssel Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez Németh Zsolt pécsi jobbikos képviselő. A honatya azon félelmének adott hangot, miszerint a dél-dunántúli térségben hazánkban egyedülálló módon jégeső-elhárítási rendszert működtető Nefela Egyesülés „működése idén veszélybe került”.
Magyarázatában kitért rá, hogy „a japán atomkatasztrófa miatt, a Nefela eszközeinek működtetéséhez szükséges ezüstjodid 750 Ft-ról 1150 forint/literre drágult”. Megjegyezte, hogy az egyesülésnek a drágulás miatt meglehet, nem lesz elegendő tartaléka, így kivitelezhetetlenné válhat a rendszer működtetése. Mint írta, körülbelül 12 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy biztosítani tudja a megfelelő védekezést a gazdák és ezáltal az ország számára. Azt kérdezte, segít-e a kormány a társaságnak?
Fazekas Sándor válaszában azt írta, hogy a kialakult helyzet „állami szerepvállalással történő megoldására, azaz az átmeneti piaci zavarok miatti többletkiadások újabb költségvetési forrásból történő kompenzálására nem lát lehetőséget”. Magyarázatként megemlítette, hogy a környező országokban jól bevált gyakorlat, hogy a termelők szolgáltatásként veszik igénybe a jégeső-elhárítás rendszerét, azaz arányos díjat fizetnek a szolgáltatónak.
„A Magyarországon kialakult rendkívül rossz gyakorlat folytán a szolgáltatási díjnak csak a töredékét fizetik meg a rendszer hasznának élvezői, sőt az sem ritka, hogy valaki semmilyen díjat nem fizet. A jégkár-elhárítás anyagi hatása egyébként is nehezen számszerűsíthető, hiszen az elhárítás miatt be nem következett jégeső esetleges bekövetkezésének hatását kellene forintosítani”.
Szavaiból az derült ki, sérelmezi, hogy a gazdák helyett az állam fizeti a rendszer fenntartásának nagyobbik hányadát.
Huszár István, az egyesülés igazgatója lapunknak azt mondta, mindenképpen szükségük van az állami szerepvállalásra, azonban az alapanyag drágulásából eredő pluszkiadásokat más módon igyekeznek előteremteni; valószínűleg nem szorulnak majd rá a kiegészítő támogatásra.
Megjegyezte: a hegyközségi gazdák és a települések, kistérségek közel száz százalékát ma tagjai között tudó társuláshoz újabb résztvevőket keresnek. Az utóbbi időszakban mintegy százhatvan új, több tíz hektáron gazdálkodó szervezetet, földbirtokost, szövetkezetet, társaságot sikerült meggyőzniük, hogy csatlakozzanak az együttműködés közel ezer tagot számláló táborába.
Egyetértve a miniszterrel, hozzátette: minden gazda, település érdeke, hogy „beszálljon” a rendszer fenntartásába, hiszen térségünkben a legnagyobb a jégesők kialakulásának kockázata Magyarországon.
