Pécsett is járt: interjú a kutyás rekorderrel

Május végén számoltunk be arról, hogy Pécsre érkezett a kutyával való leghosszabb gyaloglás világrekordját felállítani kívánó Gianluca Ratta. A 39 éves sportember és 10 éves, Shira nevet viselő kutyája akkor a pécsi városházán kapott igazolást arról, hogy valóban nálunk jártak. A férfival Kelemen Zoltán Gergely, az MTI tudósítója készített interjút.

hirdetés

Az elmúlt tizenegy esztendőben 41 200 kilométert, az egyenlítő hosszát is meghaladó távolságot gyalogolt Shira nevű, husky fajtájú kutyájával a torinói Gianluca Ratta, aki a pünkösdi hétvégét Szegeden töltötte. – Biológusként végeztem, és tíz esztendőt dolgoztam egy cégnél, de mindig is szerettem volna megismerni a világot saját szememmel és lábammal – mondta az MTI-Pressnek a 39 esztendős férfi. – Tizenegy éve azért indultam el, hogy valóra váltsam az álmomat.

A férfi és kutyája többször körbe járták már Itáliát, voltak Francia- és Németországban, Lichtensteinben, San Marinóban. Naponta 20-40 kilométert tesznek meg. Gyalogláskor jobban szeretik a hűvös időt, a nyári hőség idején általában kora hajnalban indulnak. Az útba ejtett településeken meglátogatják a város- vagy községházakat, ahol igazolást kérnek ottjártukról: a férfi ugyanis – aki az úton eddig harminc pár cipőt koptatott el – közös teljesítményüket regisztráltatta a leghosszabb kutyás gyaloglás Guinness-rekordjaként.

– Ha elfáradunk, egy-egy faluban vagy városban eltöltünk pár éjszakát. Gyakran fogadnak be bennünket családok, előfordul az is, hogy az önkormányzat ad szállást. Az emberek először kicsit megijednek, amikor meghallják a történetünket, de néhány perces beszélgetés után a többség segítőkész és kedves – mesélte a férfi, aki az elmúlt évtizedben csupán háromszor volt megfázva; gyógyszereket sem szed, csupán kutyája lábát keni be néha egy speciális krémmel, hogy ne ártson neki a sok gyaloglás.

A vándor tíz éve Dél-Olaszországban akadt össze Shirával. A husky még kölyök volt, és Gianlucát röviddel korábban – első útján – cserbenhagyta előző kutyája. – Megkérdeztem Shirát, velem tart-e, pár rövid vakkantással válaszolt, amit én igennek vettem, azóta együtt vagyunk – árulta el a férfi.

Nincs szükség szavakra

– Ha kutyáddal gyalogolsz, nincsen szükséged szavakra, elég, ha az érzékeidre hagyatkozol, a beszéd csak az emberekkel való kapcsolattartáshoz kell – fogalmazott az utazó, akit az általa meglátogatott városokban nem a műemlékek, a turistalátványosságok érdekelik, hanem az ott lakók.

– Akkor érzem maga egyedül, ha olyan emberekkel találkozom, akik nem figyelnek oda a másikra, nem tisztelik a velük szemben állót – válaszolt a vándor arra a kérdésre, hogy meg tud-e küzdeni útjai során a magánnyal.

Általában karácsonykor tér haza Torinóba édesanyjához és nővéréhez. – Év közben is rendszeresen szoktunk telefonon beszélni, a társalgás azonban gyorsan arra terelődik, hogy érzi magát Shira. Útjaim során gyakran kérdezik, nem vágyom-e családra, házra vagy kocsira, de nekem nem ezek a dolgok fontosak, hanem valóra váltani azt, amit a szívem diktál – közölte.

Férfi minden évben nagyjából megtervezi azt az utat, amelyet szeretne bejárni, de nem készít konkrét ütemtervet, ha elfáradnak, többet pihennek, ha szép az idő, hosszabb távokat tesznek meg. Idén az Európa szíve körutat járják be Shirával: Luganóból indultak, majd útjuk Svájcból Ausztriába vezetett. Magyar földre Sopronnál léptek, majd Szombathely, Kaposvár, Pécs és Szekszárd érintésével érkeztek Szegedre. A Tisza-parti városból Kecskemét felé indulnak, a tervek szerint ellátogatnak Debrecenbe és Budapestre is, majd a túra magyarországi fele Győr környékén végződik, onnan irány Szlovákia és Csehország, majd vissza Luganóba, hogy a karácsonyt Torinóban ünnepelhessék.

Forrás: MTI-Press