Pünkösdi üzenet az ÖPÉ-től

Az Ember, az Élet közösségre született – Pünkösdi levél minden pécsinek címmel kaptunk közleményt az Összefogás Pécsért Egyesület önkormányzati képviselőjétől, Kővári Jánostól. Aki kíváncsi rá, annak csonkítatlan formában közöljük:

hirdetés

“Mi végre is vagyunk a világon? – tesszük fel sokszor a kérdést magunknak, néha akár szüleinket vagy épp a Teremtőnket vádolva. Amikor úgy érezzük sok már a teher, vagy magányosan vívjuk küzdelmeinket, netán örömünket szeretnénk megosztani valakivel.. minduntalan a másik után kutatunk. A másikat kedveljük, vagy épp gyűlöljük, de mindenképp vágyjuk a társaságát valakinek, aki mellettünk van jóban-rosszban.

Csak az tudja igazán mi az a szó, hogy szeretet, aki felfedezi a másikat. Nem tudom magamat szeretni tartós megelégedéssel, csak más tehet engem boldoggá, s én is csak a másikat.

Mégis miért akaszkodunk, miért nem figyelünk jobban egymásra, miért a magunk fejével gondolkodunk csak, miért magunknak akarunk szerezni, magunkat helyezzük mások elé? Hisz így előbb-utóbb elvesztjük a másikat, s elvesztjük saját életünket is. Sőt ettől fenntarthatatlan a világ, ami körülvesz.

Olyan mintha lenne bennünk egy felfújható légzsák, amivel meg akarnánk védeni magunkat, nehogy sérüljünk, s hogy kényelmes legyen az életünk nehéz körülmények között is.

Lehet, hogy azt gondoljuk a légzsák majd biztonságot ad, megvéd minket. Adott pillanatban talán igen. Viszont, ha mindig felfújva tartom, nem látom az utat, nem veszem észre az élet csodáit, elszigetelődök, s persze másokra is kevésbé tudok figyelni, amiben a másik akár elveszítheti mellettem életét a bajban..

A Természetben semmi nincs egyedül, nem akar elkülönülni. Ha megfigyeljük, az egymásra utalt növény és állatvilág biztosítja a biológiai egyensúlyt, sőt vannak, amelyek egymás nélkül elpusztulnak.
Vegyük észre a csodát, ami a szemünk előtt van.
A másikat.
Legyen az növény, állat vagy ember, mind az életünk része.
Óvjuk, védjük és műveljük a környezetünket, az élő világot, ahogy a Teremtő akarta, aki értünk teremtette, de nem csak nekünk! Közösségre lettünk teremtve!

Kővári János”