Amikor egy igazi hős mesél…!

"A fiatal nemzedéknek tovább kell adni '56 tanulságait"

December végéig látogatható a Várostörténeti Múzeumban (Pécs, Felsőmalom u. 9.). a Janus Pannonius Múzeum időszakos kiállítása, amely méltó és a vizuális élményekre összpontosító módon (országos kontextusba helyezve) állít emléket az 1956. október 22. és november 16. között Pécsett és a Mecseken zajló forradalmi és harci eseményeknek.

Mivel a szervezők célja, hogy a közoktatásban részt vevő diákok is megismerkedjenek 1956 küldetésével és jelentőségével, megteremtik a lehetőséget, hogy a fiatalok a forradalom egyik hősével találkozhassanak, beszélgethessenek.

Dr. Debreczeni László nyugalmazott tisztifőorvos 1956. október 22-én a diákparlament elnöke volt. „A diákparlament ünnepélyes, mámorító esemény volt. A forradalom idején olyan az ember lelke, mintha szerelmes volna: a valóságról, a reális veszélyekről nem vesz tudomást, de a hit és a szent cél tettekre sarkallja” – ahogy egy vele készült interjúban fogalmazott 2013-ban.

„Ellenforadalmi” múltja a későbbiekben többszörösen visszavetette az előremenetelét. Máig aktív szereplőként rész vesz a különböző 1956-os ünnepi megemlékezésekben.

Visszaemlékezéseit Egy medikus barangolásai börtönországban címmel jelentette meg 2004-ben. 2013-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, s idén október 23-án pedig elsőként vehette át a forradalom 60. évfordulójának alkalmából alapított Szabadság-díjat Pécsett.

Dr. Debreczeni László szívesen vállalta, hogy szubjektív tárlatvezetés keretében meséljen a régmúltról, a forradalomról, saját emlékeiről. A Janus Pannonius Múzeum várja iskolai csoportok jelentkezését a pasztor.andrea.jpm@gmail.com e-mail címen vagy a (72) 310-165-ös telefonszámon. Ajánlott korosztály: 12-18 év.

Hirdetés

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. 56 megünneplésének haszonélvezői a fityesz vezetői és az általuk kedvelt, kommunistává vált 56-osok. Az igazi 56-osok már 1990 tavaszán tudták, hogy az ál-rendszerváltozás számukra nem hozza el a változást. Szlama Árpi barátom és bajtársam amikor mondtam neki, hogy csináltattam egy bocskai ruhát, azt mondta, hogy nem lesz rá szükséged Béla, sehová sem fognak meghívni. Volt olyan zárkatársam is, aki 1990 tavaszán annyira reménytelennek látta a helyzetet, az elvtársak bebetonozódása miatt, hogy elégette magát. Valószínűleg nem ő volt az egyetlen közülünk aki öngyilkos lett, én a magam részéről minden fajta együttműködést megtagadtam az elvtársakkal. Pedig ha hajlandó lettem volna együttműködni velük, akkor “sikeres” ember lehettem volna. De az én történetem nem a sikerről, hanem a becsületről szól.

  2. Érdekes, hogy egy 56-os befejezhette az egyetemi tanulmányai, valószínüleg bement sirdogálni az MSZMP pártírodára, hogy neke be kelle fejeznie az egyetemet, igazi fityeszes nemzeti hős!

Comments are closed.