Trükkök százait vetették be már Óegyiptomban is

Az óegyiptomi balzsamozók “praktikáira” derült fény a Manchesteri Múzeum és a Manchesteri Egyetem kutatóinak köszönhetően, akik állatmúmiák röntgen- és CT-vizsgálata során kimutatták, hogy az esetek harmadában a pólyák üresek.

hirdetés

A vizsgálatot a Manchesteri Múzeum októberre tervezett kiállítására készülve végezték el, több mint 800 állati múmiát szkenneltek. Mint kiderült, a pólyák a legkülönfélébb állatok földi maradványait, madarak, macskák, kutyák, krokodilok, majmok, íbiszek bebalzsamozott tetemét rejtették – olvasható a BBC honlapján, amelynek Horizon című programja nyomon követi a projektet.

Az esetek harmadában teljes állati tetemeket balzsamoztak be, amelyek meglepően jó állapotban maradtak fenn. A múmiák további harmada testrészeket tartalmazott, míg körülbelül ugyanennyi esetben a balzsamozók által használt gyolcs nem rejtett semmilyen csontmaradványt.

Lidija McKnight, a Manchesteri Egyetem egyiptológusa a felfedezés kapcsán kifejtette, hogy régóta feltételezték, nem minden állati múmia “tartalmazza” azt, amit kellene. A kutatókat azonban meglepte, hogy az esetek harmadában üresek voltak a pólyák, amelyek legfeljebb tojáshéjat, tollakat és egyéb szerves anyagokat rejtettek.

Magyarázata szerint míg az emberek esetében a balzsamozás a test túlvilági létre való megőrzésére szolgált, az állati múmiák fogadalmi ajándékok voltak, hiszen az óegyiptomi isteneket állatok alakjában jelenítettek meg. Ily módon az állatmúmiák az istenekkel való kapcsolatot testesítették meg, ezért az ókori Egyiptomban óriási igény volt rájuk. Az eddigi feltárások során körülbelül 30 nagy kiterjedésű katakombát fedeztek fel, amelyeket a padlótól a plafonig megtöltöttek a bebalzsamozott állati tetemek. Minden temetkezési hely egy-egy állatfaj múmiáinak volt “fenntartva”.

A tudósok számításai szerint körülbelül 70 millió állatot balzsamoztak be a Nílus menti birodalomban.

“Ipari méreteket öltött a balzsamozás” – fogalmazott Campbell Price, a Manchesteri Múzeum kurátora, aki szerint a mumifikáláshoz a “nyersanyagot” kiterjedt tenyésztési programok révén biztosították. Ennek ellenére a múmiakészítők krónikus “alapanyaghiányban” szenvedhettek, komoly erőfeszítést igényelt a kereslet kielégítése.

Bár a pólyák az esetek jelentős részében csak állati testrészeket tartalmaztak vagy gyakorlatilag üresek voltak, nincs szó csalásról. A zarándokok vélhetően tudták, hogy a múmiák nem egész állatot tartalmaznak, hanem csak testrészeket vagy olyan tárgyakat, anyagokat – például fészket vagy tojáshéjat -, amelyekkel szoros kapcsolatban álltak életük folyamán az állatok.

“Felhasználtak mindent, amit tudtak és gyakran a legdíszesebb múmiák belseje bizonyult üresnek” – magyarázta Campbell Price.