Itt mindenki színész

Kétféle embert ismerek. Az egyik, aki ha kabaréba – vagy  ahogy mostanában emlegetik: stand up estre – megy, és ott arra kerül sor, hogy a színpadon álló hivatásos bohóc a nézők közül választana segítőt, ő meghúzza magát, és ahogy az iskolai feleltetésekkor szokta, megpróbál iszonyú semlegesnek látszani, nehogy éppen rá essen a választás. A másik típus ennek az ellentéte. Ő az, aki már eleve úgy érkezik az előadásra, mint potenciális és lelkes beugró szereplő.

hirdetés

A pécsi ImproVokál társulat pont az utóbbiakra számít. És a csapat motorja, Palkovits Nóra éppen amiatt izgul a hétfő esti előadás előtt, mert a mostani repertoárjukból teljesen kiszedálták azokat az elemeket, amelyekben nincs szükség „vendégfellépőre” azaz a nézők egyikére. A nagyjából két órás performanszban végig a lelkes közönség játssza az egyik főszerepet.

A színpadon az ImproVokál
A színpadon az ImproVokál

És valóban játékról van szó. Öt évvel ezelőtt, a televízióban akkor épp felvirágzását kezdő, Beugró című műsor mintájára kilenc lány egyikük otthonában – mondhatni – lemásolta a műsort, és ahelyett, hogy pletykák csereberéjével töltötték volna az idejüket, ezzel szórakoztatták egymást.

Annyira jól ment a dolog, hogy nem sokkal később már a barátaiknak, azután pedig közönségnek is megmutatták, mit tudnak. Így kezdődött az ImproVokál története.

A fellépések helyei folyamatosan változtak. A bölcsészkar aulája, egy galéria és egy romkocsma után most a FEKK nagytermében (az egykori Pécsi Egyetemi Klub helyén) lépnek fel. És a társulat tagjai is cserélődtek. Négy lány és három fiú alkotja manapság a csapatot. Van köztük jogász, marketinges, pszichológus és piaci zöldséges is.

Ahogy a nézők is sokfélék. Ugyan általában egyetemisták, de mind a kilenc pécsi karról érkeznek. Hogy az előadás előtt a függöny mögül hangos ordítások, sikítások hallatszanak, ezen ők már meg sem lepődnek. Látszik, hogy a legtöbben nem először járnak Impro’ fellépésen. A furcsa hangok amúgy az elengedhetetlen bemelegítés zajai. Ilyenkor úgymond „szintre hozzák” magukat a színészek. Ezután könnyebb belevágni az előadásba.

Nyolcadik szereplő: a néző
Nyolcadik szereplő: a néző

Amit amúgy nagyon nehéz írásban visszaadni. Tízféle improvizatív játék alkotja az est gerincét. Ezek általában néhány perc alatt lezajló jelenetek, és összességében igaz rájuk, hogy semmi nem úgy lesz a végén, ahogy azt az elejéből sejtené a kedves néző. Az egyik feladat például az, hogy a kiválasztott színésznek ki kell mennie a teremből, míg a nézők beállítanak egy színpadképet, és meghatározzák, hogy hol zajlik az esemény.

A visszatérő színész csupán annyit tud, reklamálnia kell majd, de nem tudja hol és miért. Így eshetett meg, hogy a mit sem tudó színésznő azt kifogásolta, hogy az általa vásárolt termék bizony ereszt, miközben a jelenet szerint ő egy plasztikai sebészet „popsi implantátumát” vásárolta meg korábban.

Ez utóbbi játék ismerős lehet a tv-ből, ám az előadás nagy része már saját fejlesztés. Magyarországon ugyanis létezik még pár improvizatív színház, amelyek amerikai és nyugat-európai minták alapján maguk találják ki az este elemeit, fejlesztik az előadást. Hamarosan például egy kanadai tréner érkezik a pécsiekhez.

Az alkalmi plasztikai sebész
Az alkalmi plasztikai sebész

A hasonló munkával egyfajta legitimizációt szeretnének maguknak a stílus képviselői. Sokszor éri őket kritika a kőszínházak megmondó embereitől, miszerint az impro csak egy „fast-food”, könnyen fogyasztható, öncélú szórakoztatás.

Egyvalamit azonban a kőszínházak egyáltalán (vagy csak nagyon ritkán) tudnak reprezentálni: a néző történeteit. Az előadás vége felé az ImproVokál színészei a nézők elmúlt napokbéli élethelyzeteit viszik színpadra, vagy azt, ami foglalkoztatja őket.

Persze ez mégsem pszichodráma, hiszen az érzelmeket sosem úgy mutatják be, ahogy azokat a mesélő vélhetően megélte, hanem minden esetben a saját szemszögükből, humoros körítéssel, így – mondhatni – elszublimálva a gondokat belőlük.

És így lesz játék az ImproVokál előadása. Noha azokat nézik, akik a színpadon állnak, itt valójában mindenki játszik.

Erre a játékra mindenkinek lehetősége van, ha keddenként elmegy a PTE FEEK aulába este hattól nyolcig, és megvendégeli az ImproVokál társulatát a saját történeteivel.