Közel százezren látták a három tárlatot

Noha a képzőművészetnek nem mértékegysége a számtan, néhanapján leltárt készítenek az intézmények, mennyi látogatója volt egy-egy különlegesebb kiállításnak. Mindeközben persze azt is tudják, hogy a lényeget, a lélek rezdülésének ezernyi titkát nem fürkészhetjük ily egyértelműen, de talán ez így van jól. Mindenesetre Munkácsy, Rippl-Rónai és a pécsi bauhauslerek felkeltették a közönség érdeklődését az elmúlt hónapokban, hisz benépesültek a műveiket felsorakoztató pécsi kiállítóterek.

hirdetés

Amikor 2006-ban nyolc hét alatt negyvennégyezer látogatót vonzott Pákh Imre műgyűjtő több mint harminc Munkácsy-festményt bemutató kiállítása, az Ecce Homo! színvázlata előtt állva sokan sóhajtottak: bárcsak egyszer a nagy mű is itt lehetne! Kívánságuk idén tavasszal teljesült, amikor Debrecenből Pécsre érkezett a Munkácsy-trilógia.
– Óriási szellemi teljesítmény mindhárom alkotás, nyugodtan nevezhetjük a Munkácsy-életmű legkiemelkedőbb alkotásainak. Nemcsak nagyságukat, de festéstechnikájukat tekintve is főművek – vallja Szentkirályi Miklós, a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora, akinek vezetésével restaurálták a Golgotát, a Krisztus Pilátus előtt című festményt és az Ecce Homo!-t is.

A szakember úgy véli, alkotójuk nem trilógiának szánta e három, bibliai ihletésű művet, valószínűleg a közös eredetű téma miatt került összetartozó alkotásokként a köztudatba. Az első és a harmadik születése között tizenöt év telt el, s még maga a mester sem láthatta azokat úgy együtt, miként április 24-október 30. között a pécsi, s az ide látogató közönség.

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermét kifejezetten e bemutatóra újították föl, hogy méltó és minden szempontból megfelelő közegbe kerüljenek a felbecsülhetetlen értékű festmények.

Kevés esély mutatkozik arra, hogy valaha ismét egy kiállítás keretében vehessük szemügyre e három remekművet Pécsett. A Krisztus Pilátus előtt ugyanis egy kanadai üzletemberé, s csak 2012-ig maradhat Magyarországon; a Golgotát (mely Munkácsy legnagyobb méretű, 36 négyzetméteres alkotása) tulajdonosa, Pákh Imre 2016-ig helyezte tartós letétbe a debreceni Déri Múzeumban; az Ecce Homo! a cívisváros múzeumában lelt otthonra.

Gamus Árpád, a Pécsi Galéria igazgatója úgy véli, a Munkácsy-trilógiát megtekintő hatvannyolcezer látogató (ebből három és fél ezren szociális otthonban, illetve fogyatékkal élő) teljesen megfelel a realitás talaján megfogalmazott várakozásnak. Leghíresebb vendégük José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke volt pár héttel ezelőtt. Sok hazai és külföldi turistacsoport is felkereste a kiállítást, köztük osztrák, szlovén, német, holland és román vendégek. Ebben szerepet játszik az is, hogy a nyár végétől néhány idegenvezető beiktatta programjába a tárlatlátogatást. A Munkácsy-művek megtekintését éppúgy, mint a tőle pár lépésnyire, a Pécsi Galériában rendezett Rippl-Rónai-bemutatót.

Patikusból modern festő-forradalmár

Az első modern magyar festőként számon tartott Rippl-Rónai József művészetének négy jelentős korszakába engedett bepillantást a Széchenyi téri kiállítóteremben augusztus 31-október 17. között rendezett életmű-tárlat. Az EKF-program régiós partnervárosa, Kaposvár hozta el híres szülöttének több mint félszáz alkotását a Róma-villában berendezett emlékmúzeumból, e kollekciót egészítette ki a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő kilenc festmény.

A kiállítás kurátora, Horváth János művészettörténész, a Somogy Megyei Múzeumok főmuzeológusa szerint fontos volt Európa egyik idei kulturális fővárosában bemutatni Rippl-Rónai József életművét, hiszen joggal tartjuk őt az első modern festő-forradalmárnak, aki felvette a küzdelmet az intézményes művészettel szemben, hogy Párizsból hazatérve új festői programot honosítson meg.

Másfél hónap alatt kilencezer-hétszázan tekintették meg a válogatást a Pécsi Galériában. Az intézményvezető, Gamus Árpád szerint beteljesítette feladatát a magyar mesterek előtt tisztelgő két tárlat: nemcsak a hazai látogatók örömére szolgált, de a külföld számára is sikerült felmutatnia festészetünk egyetemes rangú alkotóit.

Bauhaus: teljesült a kettős küldetés

A XX. század egyik legjelentősebb művészeti intézményének sokrétű tevékenységét tárta elénk a magyar, pécsi mesterek munkásságával összefüggésben A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban című nagyszabású kiállítás, amely jelentős nemzetközi összefogással, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának a berlini Bauhaus Archívummal közös rendezésében, tucatnyi hazai és külföldi magán- és közgyűjtemény anyagának felhasználásával jött létre. Augusztus 15-től október 24-ig volt látható a Modern Magyar Képtár Káptalan utcai, EKF-es beruházásban megújult épületeiben.

– Nagyon zavar, ha egy kiállítás sikerét a látogatottságával mérik – szögezi le Várkonyi György művészettörténész, a tárlat egyik kurátora. – Mindazonáltal az én személyes várakozásomat messze meghaladta az az érdeklődés, amely megmutatkozott iránta: tizenötezren látták. Pedig ez egy szakkiállítás volt, amely rövid ideig, alig több mint két hónapig tartott nyitva, ráadásul az idegenforgalmi főszezon végétől volt látogatható, s a belépőjegy sem volt olcsó.
Mégis teljesítette kettős küldetését, azaz kielégítette a szakma érdeklődését, és kíváncsivá tett a helyi közönséget a Bauhaus iránt. S a kiállítás zárultával sem „kerül le a napirendről” a téma, hiszen hamarosan Berlinben lesz látható egy hasonlóan nagyszabású bemutató, s a napokban német nyelven is megjelenik a vaskos Bauhaus-kötet. A nemzetközi érdeklődést mutatta, hogy beszámolót készített kiállításunkról többek között a német ZDF és a horvát nemzeti televízió egy-egy stábja, s nem kis örömömre szolgált, hogy a Bundestag teljes létszámban idelátogató kulturális bizottságát is végigkalauzolhattam a termeken. A hazai és a külföldi sajtóvisszhangra sem lehet panaszunk, hisz ez idáig egyértelműen elismerő hangú írások láttak napvilágot. Sikerült áttörnünk a közöny falát is, amely itthon volt tapasztalható, nyilván a téma ismeretlenségből fakadóan.