Pécsre került egy Székely Bertalan kép

Székely Bertalan festőművész egyik alkotását ajándékozta a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak Vécsey Károly aradi tábornok leszármazottja, a mű átadási ceremóniáját pénteken tartották az intézményben.

hirdetés

Fabényi Júlia, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője az ünnepségen elmondta: a kép egy temperával kartonra festett mennyezettanulmány-sorozat része, amelyen a művész absztraktba hajló dinamikus kompozíciókeresése figyelhető meg sötét és világos színekkel, felhőkkel, különböző alakokkal.

Az alkotást a Zsolnay Múzeumban állítják ki, majd az igazgatóság Papnövelde utcai épületében láthatja a közönség.

Az adományozó, Mattyasovszky Zsolnay Tamásné, született Vécsey Eszter mindössze annyit jegyzett meg: természetes volt számára, hogy a képet szülővárosának adja, és szeretné, ha a diákok sokat tanulnának belőle.

Fabényi Júlia november végén tájékoztatta az MTI-t arról, hogy a Janus Pannonius Múzeum egy Székely Bertalan-alkotással gazdagodik. Akkor elmondta, hogy a mennyezettanulmány 1896-1898 között vagy 1903-ban készülhetett, értéke 1,5-2,5 millió forint lehet.

Az igazgató kiemelte: az Aradon 1849-ben kivégzett Vécsey Károly gróf leszármazottja két héttel azelőtt kereste meg a múzeumot azzal, hogy a festményt szeretné ajándékba adni az intézménynek. Döntését pécsi kötődésével, valamint azzal indokolta, hogy a képet közkinccsé tenné. Fabényi Júlia közölte: a mennyezettanulmányt megtisztították és újrakeretezték.

Az igazgató szavai szerint örömmel fogadták a gesztust, már csak azért is, mert az ehhez hasonló felajánlások ritkák. A műkereskedelem biztosítja a magántulajdonban lévő műkincsek forgalmát, a tulajdonosok rendszerint pénzért válnak meg értékes tárgyaiktól, a múzeumnak azonban nincs forrása, hogy vásároljon.

Székely Bertalan (1835-1910) a 19. századi magyar festészet egyik kiemelkedő, európai rangú alakja volt. Az első, aki komoly művészi igénnyel kísérelte meg szintézisbe foglalni és kifejezésre juttatni a festészet csaknem minden műfajában az 1848 utáni erősen összetett és ellentmondásos magyar társadalom életérzését.

Történeti képein a szabadság bukásán érzett fájdalmat, portréival, aktjaival a 19. századi magyar szépségideált fogalmazta meg. Legismertebb képei: Önarckép, II. Lajos holttestének megtalálása, Dobozy és hitvese, Egri nők, Mohácsi vész, V. László, Zrínyi kirohanása. Falképei a pécsi székesegyházat, a tihanyi apátságot, a Mátyás-templomot és a kecskeméti városházát díszítik.