Így hurcolták el a nőket

Az Országgyűlés november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította 2012-ben. Az alkalomból a megélt tragédiákra emlékezve kiállítást rendeznek Pécsen.

A Trauma elnevezésű kéthetes tárlat a szovjet lágerekbe elhurcoltak emlékéhez, a málenkij robothoz kapcsolódik, a megnyitóra 22-én kerül sor a Nádor Galériában. A rendezvény védnökei Hoppál Péter, pécsi országgyűlési képviselő, Menczer Erzsébet, országgyűlési képviselő, Udvardy György, pécsi megyéspüspök és Páva Zsolt, Pécs polgármestere lesznek.

– Célunk, hogy minél inkább felhívjuk a közvélemény, a fiatalok és a sajtó figyelmét arra, mi is történt akkoriban a lágerekben – mondta Matkovits Kretz Eleonóra, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének elnöke. Két középiskolával szerződést kötöttünk, hogy a diákok az önkéntes munka keretében vegyenek részt a programban.

IMG_4873

A rendezvény során túlélők beszélgetnek, lesz író-olvasó találkozó, különböző előadások, többek között erdélyi, magyar, kolozsvári és szabadkai előadókkal, folyamatos vetítések, kötetlen beszélgetés, rendhagyó történelemórák, valamint kétnyelvű mise a szederkényi német kórussal.

– Iszonyatos traumát élt át az a generáció, aki ezt elszenvedte, de miután erről hallgatni kellett 45 éven keresztül, ezért ki se beszélhették magukból, így senki sem foglalkozott velük – fogalmazott Matkovits Kretz Eleonóra.

A kiállítás során számtalan, begyűjtött tárgyat tekinthetnek meg az érdeklődők, melyek a málenkij robothoz kapcsolódnak, abból az időből származnak.

IMG_4872

– Azok a túlélők, akik annak idején több évig a lágerekben voltak, már 80 év fölött vannak – magyarázta Walterné Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója. – Néhány éve elhatároztam, hogy megkeresem ezeket az asszonyokat, férfiakat, hogy elmeséljék: mit éltek ők át az akkori Szovjetunióban, milyenek voltak a mindennapjaik, de emléktárgyakat is kértem tőlük.

[frame]A második világháború vége felé, 1944-től több tízezer embert hurcoltak el a Szovjetunióba Kelet-Európából, a cinikusan “kis munkának”, vagyis málenkij robotnak nevezett rabszolgamunkára, ám a történelem e szégyenfoltja kimaradt a tankönyvekből, így kevesen tudnak róla. A kollektív bűnösség elve alapján, első körben azokat vitték el, akik német származásúak voltak, volt, akit német hangzású neve miatt hurcoltak el, de előfordult, hogy egyszerűen csak létszámhiány miatt kellett valaki a vonatokra. A baranyai falvakból nem csak férfiakat, hanem rengeteg nőt és fiatal lányt vittek el.[/frame]

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az én nagyapámat azért vitték el mert vadi új postás egyenruhája miatt “generálisnak” nézték. 8hónapig volt Temesváron “málenkij robotolni”

  2. Az én apámat is elkapták Pesten.Egy üres telken volt egy asztal előtte ült egy írnok(katona).Sorban álltak,az elfogottak,akiket össze vadásztak az utcán.Mikor apámra került a sor kérdezték a nevét,furcsán néztek rá,mondták,sétáljon csak egy kicsit.Ekkor látták hogy ő sánta,az egyik lába rövidebb.Na ez és az hogy Kirinovicsnak hívták, mentette meg.

  3. Az én nagyszüleimet is elhurcolták,csak mert svábok voltak!A nagyapám 5 évig volt,a nagyanyám 1 évig.Nagyanyám még él,99 éves.Mindent elmeséltek nekünk,embertelen körülmények között voltak.Éheztek,-40 fokig ki kellett menni dolgozni.Föld alatti bányákban dolgoztatták a lányokat,asszonyokat,ahol felegyenesedni sem tudtak,annyi hely sem volt.Az orosz katonák megalázták a nőket…Nagyapámat vitték el előbb,nagyanyámat úgy vitték el,hogy a négy éves kislánya sírt utána az utcán,nem volt otthon senki más!A szomszédok fogadták be és vitték el rokonokhoz addig,amíg a szülők nem jöttek haza.Szégyen,hogy mit tettek emberekkel,csak azért,mert sváb származású volt!!!

  4. Sajnos az én szüleimet is elhurcolták, 3-hónapos házasok voltak, 5 évet szenvedtek embertelen körülmények között amit hazajövetelük után sok évig titkolni ül kellett, még mi a gyermekeik is sokáig nem tudtuk hogy mi is történt velük. Csak amikor már innen, onnan hallani lehetett hogy mik is történtek velük ott akkor mertek ők is néha elmondani valamit. sZörnyű éveket éltek le amit soha nem tudtak elfelejteni, de nem is lehetett, betegen kerültek haza aminek nyomát egy életen át hordoztak, és rajtuk keresztül mi is mert a sok nélkülözés és a sok hormonkezelés amit, rajtuk próbáltak ki, sajnos még rajtunk is visszaüt.Édesapám fiatalon meghalt, a betegségek következtében ,édesanyám betegen itt maradt, és már ő is elment sajnos. Egy biztos ez egy szörnyűség volt amit soha nem szabad elfelejteni, sem gyereknek sem unokáknak.!

  5. Ófaluból,egy kis baranyai faluból minden 18 évet betöltött lányt és fiatal asszonyt elvittek,köztük a nagynénimet is 3 évre. Az ő elmondása szerint egy részük már útközben meghalt a marhavagonokban amelyekben szállították őket.Nagymamámék 3 évig nem is tudták hol van .Az ottani körülményekről jobb nem beszélni mert embertelenek voltak. Az én gyerekeim tudják a történteket mert fontosnak tartottam elmesélni azt amit a nagynénimtől halottam drága testvéreinkről.Ebben a faluban senki nem tartotta őket felszabadítóknak, mivel ezek a lányok és asszonyok nem harcoltak a háborúban, csak az volt a bűnűk ,hogy svábnak születtek.Erről valóban nem lehetett beszélni évtizedeken keresztül ami szégyen ,mert ez a németség sokat tett a hazáért és nem vágytak vissza oda ahonnan jöttek mert ezt az országot tekintették és tekintjük hazánknak,Nem akkor könnyezünk amikor a német himnuszt halljuk, hanem akkor amikor a magyart.

  6. Ezzel már elkéstek. Ők már mind 80 és 90 év közt vannak, ha még élnek.
    Évtizedekig beszélni sem volt szabad nekik erről.
    1990-es években még talán számított volna valamit, de most már…

Comments are closed.