Akik visszatértek Pécsre

Megkérdeztünk három pécsi fiatalt, akik külföldre költöztek, majd visszatértek Pécsre, hogy miért mentek el, és miért döntöttek úgy az évek múltával, mégis itthon telepednek le. Elárulták titkaikat – kritikusan beszéltek külföldről és Pécsről is.

hirdetés
[box title=”Máté Beatrix” box_color=”#e48077″]

Annak idején nem volt igazi jövőképem és az egészséges kalandvágyam miatt kapva kaptam az adódó lehetőségen, csomagoltam és mentem. Igazán sosem tudtam, hogy ez végleges vagy csak rövidebb időszakra szóló döntés, de a kint töltött majdnem öt londoni év alatt mindig vágytam haza. Februárban költöztem vissza, azóta élek itthon újra.

Az első londoni éveim gyorsan repültek, aztán a vége felé valahogy semmi sem sikerült. A szociális életem mélyrepülésbe kezdett annak ellenére, hogy rengeteg kulturális programon vettem részt. Londonban ugyanis semmi nem volt állandó, sem a barátaim,  sem a munkatársaim. Egy idő után szerintem minden külföldön élő pécsit elfogja a vágy, hogy visszaköltözzön. Nekem is elfogyott az energiám, a felületes kapcsolatok idővel kikezdték a lelkem. Ez volt az oka, hogy hazaköltöztem, ám most hogy itthon vagyok, már látom, hogy nem is volt ott olyan rossz. Itthon újra bele kell szoknom a panaszkodásba.

Most, hogy itt vagyok, picit mégis visszahúz a szívem. Nem pont Londonba, de Pécs nagyon szűkösnek tűnik – előtte ezt nem így láttam. Egy kis hal is boldog egy akváriumban, amíg nem látta a nagy tavat. Sokat gondolok vissza a nagyvárosi életre, és rengeteget utazom országon belül is. [/box]

Bea
Bea nagy utazó, járt Írországban és Ibizán is.
[box title=”Dudás Péter” box_color=”#74cd99″]

A hitel törlesztőrészletei és a pangó lehetőségek miatt vettem a bátorságot és megkérdeztem a főnököm, hogy van-e lehetőség áthelyeztetni magam külföldre, tudván, hogy a cégünk Európa valamennyi országában jelen van. Pár hónappal később Svájcban találtam magam, majd két év után egy afrikai kiküldetés részese lehettem, ahol megismerkedtem feleségemmel. Innen már együtt költöztünk Pápua Új-Guineába. Amint a lehetőségeim és a pénztárcám engedte, jöttem haza, hiányzott a város. Azonban a távolság növekedésével egyre kevesebbszer engedhettük meg magunknak az utazást. Tavaly felmerült a végleges hazaköltözés lehetősége, de végül az Egyesült Királyságban horgonyoztunk le egy évre. Az ottani helyzetet megismerve azonban hamar megértettük, hogy ott pontosan ugyanolyan mókuskerék az emberek élete, ami elől annak idején elszöktem otthonról. Ami ott, Angliában egy lakás 30 éves hitelének kezdőbefizetéséhez lenne csak elég, itthon egy szép falusi ház megvásárlásának megfelelő összeg. Ezért már biztos a terv, hogy valamikor, de hazaköltözünk, családostul, mindenestül. Hiányzik Pécs, tudjuk, hogy nehéz lesz itthon, de jövünk. [/box]

Péter Dudás
Péter (bal) útban Szingapúr felé, a kedvenc Pápua Új-Guinea-i légiutas kísérőjével
[box title=”‘Sammy Péter” box_color=”#93e19c”]

Annak idején egy évet töltöttem távol kis hazánktól. Mindenki csak a jókat mondta Angliáról, dicsérték a keresetet, az életszínvonalat és azt, hogy több ott a lehetőség. Persze ott sincs kolbászból a kerítés, mint ahogy azt sok magyar gondolja. Ott is keményen meg kell dolgozni a pénzért, mint itthon, sőt azt mondhatnám, hogy még több energiát emészt fel a munka. Miután kiköltöztem, megtapasztaltam, hogy valóban magasabb az életszínvonal, én is többet kerestem, de lényegében egyedül voltam, távol mindentől és mindenkitől, akit szeretek. A szívem mindig is ide húzott, Pécsre. Még távollétem alatt sem szakítottam meg a kapcsolatot a barátokkal és a családdal, most viszont még több időm van minderre. A visszatérésemnek egyetlen oka van: Pécs és persze a benne élő sok-sok barát és ismerős, akivel jó akár csak spontán összefutni! Szeretem a városom, viszont rossz látni mi történik vele, és tudom, hogy nehéz lesz újra visszaszokni.[/box]

Sammy 4
Sammy Péternek nagyon hiányzott Pécs és a barátok, ezért jött haza