Beválhat a pécsi szieszta?

A szieszta bevezetését tervezik Magyarországon, legalábbis egy felmérés szerint sokan örülnének neki, ha a déli órákban pihenhetnének egy keveset. De vajon mennyi esély van erre, és meg lehetne-e valósítani mesterségesen azt, ami a mediterrán országokban évezredes hagyományként természetesen alakult ki?

Úgy tűnik, hogy a magyarok egyre nehezebben viselik el a nyári hőség hullámait. Az MTA szociológusainak felmérése szerint a szabadban dolgozó férfiak leginkább azok, akiknek szüksége lenne a mediterrán országokban hagyományos szieszta bevezetésére, de az ebéd utáni egy-két órás pihenést rajtuk kívül is sokan – a megkérdezettek 50 százaléka – támogatná.

Mediterrán városba mediterrán pihenést?
Mediterrán városba mediterrán pihenést?

De vajon mennyire reális, hogy Magyarországra is beköszöntsön a szieszta? Pernyéz Zsuzsanna pécsi life- és business coach, a változáskezelés és a kiégés szakértője lapunknak elmondta, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy eddig nem vezették be hazánkban a sziesztát. A több órás napközbeni pihenés az olyan mediterrán éghajlatú országokban, mint Görögország, Spanyolország, vagy Dél-Olaszország évezredes hagyományokra tekint vissza, az ezeken a helyeken élők ebben szocializálódtak, a napirendjüket a szieszta ideje meghatározza, melynek ugyanakkor praktikus, egészségügyi szempontjai is vannak.

Aludjunk egy jót, aztán vissza a munkába
Aludjunk egy jót, aztán vissza a munkába

Magyarországon nincs még olyan szélsőséges és rendszeres hőség napközben, hogy komolyan indokolt legyen ez a hatalmas változtatás, amit ráadásul mesterségesen szinte lehetetlen lenne bevezetni, hiszen a szieszta a mediterrán térségekben természetesen alakult ki, a meleg időjáráshoz történő alkalmazkodásként.

Hazánkban ennek nyomait ugyan megtaláljuk a „régi paraszti időkben”, mikor az állattartók a legeltetés alatt a kora délutáni hőséget a fák árnyékában ebédelve, majd pihenve töltötték el, de annak ellenére, hogy ez még sok esetben ma is így van, ezt nem nevezhetjük sziesztának.

Fel ne forrjon az agyvizünk!
Fel ne forrjon az agyvizünk!

A fő probléma az lenne az egyik pillanatról a másikra bevezetett sziesztával, hogy a munkarend megváltozásával az emberek élete is átalakulna, mindenkinek át kellene állnia egy olyan időbeosztásra, mely alapvetően természetellenes, idegen lenne a magyarok számára. Gondoljunk csak bele, miként nézne ki az életünk, ha mondjuk déltől délután 14 óráig pihennénk, és utána vissza kellene mennünk dolgozni, este 18-19 óráig. Meddig tartana az óvoda és az iskola? Hogyan rendelnének a háziorvosok? Hogyan alakulna át a buszmenetrend? És a tévés főműsoridő? Az éttermek nyitva tartása? Minden szolgáltatásnak, minden munkahelynek meg kellene változnia, amit egyelőre elég nehéz elképzelni, hiszen ez hatalmas, országos szervezőmunka lenne.

Menne ez nekünk?
Menne ez nekünk?

A magyarok a vasárnapi boltzárat sem tudták megszokni, megszeretni – folytatta a szakember –, hogyan tudnának akkor vajon „fejben átállni” arra, hogy esetleg estig kellene dolgozniuk? Az pedig már már egy másik fontos probléma, hogy mivel a magyarok „nincsenek berendezkedve” arra, hogy munkájukat egy-két órára beszüntessék a nap közepén. Ha pedig nagyon realisták akarunk lenni – mondta a Pernyéz Zsuzsanna – könnyen elképzelhető az is, hogy egyes munkáltatók simán ledolgoztatnák a sziesztaidőt, és hazaküldenék dolgozóikat 4 óra után.

A probléma megoldása az lehetne, hogy a szieszta helyett ki kellene alakítani egy normális, egészséges munkaritmust, ami nem azt jelenti, hogy 8, vagy akár 10-12 órát dolgozunk megállás nélkül, munka közben 10 perc alatt megebédelve. Az ebédszünet mellett, annak kiegészítéseként hasznos lenne egy kevés pihenőidő, ami a dolgozók leterheltségét csökkentve növelné a hatékonyságukat is.

hirdetés
Uránia Mozi
Hirdetés