Dugjuk be zárt intézménybe a gyenge, renitens diákokat?

A Jobbik “valódi’ nemzeti konzultációs kérdőívének egyik pontja arról szól, hogy olyan bentlakásos oktatási intézmények felállítást javasolják, ahová a renitens, magatartászavaros, kezelhetetlen diákokat gyűjtenék össze. Itt átnevelnék a gyerekeket és teljesítményüket kortársaik szintjéhez emelnék fel – legalábbis a párt szerint.

A kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a beilleszkedni nem akaró, a társaikat zavaró és a pedagógusok munkáját ellehetetlenítő gyerekeket bentlakásos oktatási intézményben kellene elhelyezni?” Válaszlehetőségek: “Igen, ez szolgálná leginkább az érintett diákok fejlődését”, avagy “Nem, mivel ez sem az egyén, sem a közösség érdekeit nem szolgálja”.

Gyimesi Gábor, a Jobbik pécsi önkormányzati képviselője biztos abban, hogy csakis jó eredményt lehetne elérni a bentlakásos intézményekkel.

– A pedagógusok abszolút tehetetlenek a munkájukat akadályozó, beilleszkedni képtelen diákokkal szemben, sokszor csak továbbrugdalják őket az iskolában, mert ez a legkényelmesebb, holott ez nem szolgálja sem a tanárok, sem a tanuló érdekeit – vélekedett.

Gyimesi szerint a külön, de sikeresen tanuló gyerekekre, akik jó eredményeket érnének el, más szemmel néznének szüleik és büszkeséggel töltené el őket, ráadásul egy pillanat alatt megváltozna a társadalmi megítélésük is.

Az ilyen bentlakásos sulik alapgondolata abból ered, hogy a Jobbik szerint a  közvélekedéssel ellentétben a beilleszkedni nem tudó és nem akaró gyermekek nem mind szegény sorból származnak, inkább a szülő hanyagolja a gyereket, nem beszélget vele, nem fordít rá kellő figyelmet.

Gyimesi szerint családapáknak és -anyáknak kellene munkát adni
Gyimesi biztos egy bentlakásos iskola sikerességében

Az integráció egyébként sem jó és eredményesen sem alkalmazható módszer a társadalom és az oktatás egyetlen területén sem, egy rossz fogalom – szögezte le a képviselő.

– Egy jól képzett, rátermett, arra alkalmas szakemberrel egyértelmű, hogy pozitív irányba lehetne fordítani a renitens gyerekek magatartását, ugyanolyan eredményekkel, ugyanolyan eredményesen zárnák tanulmányaikat a bentlakásos intézetben tanulók, mint a hagyományos sulikban tanuló társaik – vélekedett.

Az öltet annyira új, hogy még az sem dőlt el, hogyan és miként lehetséges ez, de Gyimesi szerint a szülő és a tanár közös döntésére lenne szükséges az áthelyezéshez, a diák pedig korosztályától függően nyilváníthatja ki akaratát.

Általános iskolás korban még korlátozott egy cselekvőképessége, így dönthetnek a feje felett, középiskolában már rá van bízva, ami ugyan bőven okozhat problémákat – mondta a politikus.

– Mindez nem kevés pénzt emésztene fel, de az oktatásba fektetett pénz mindig busásan megtérül a későbbiekben, erre számos külföldi példát lehet hozni – fogalmazott.

A múlt?
A diktatórikus államformák oktatáspolitikája érdekes párhuzamot mutat a Jobbik felvetésével. A ’30-as évek második felének Németországában minden német árja származású fiatalnak kötelezően be kellett lépnie egy ilyen iskolába. Az olyan magatartászavaros, huzamosabb ellenállást tanúsító fiatalokat, akik vonakodtak részt venni a foglalkozásokon, kirekesztették, külön elkülönítő osztályokba helyezték, az integráció csakis szitokszóként létezett az akkori német oktatásban.
Pénzért mindent
Anglia mindig is híres volt a különleges, nagyon magas színvonalú magániskoláiról. Ezekbe akár már nagyon fiatalon, óvodás kortól járhatnak a gyerekek. Igen ám, de itt a szülők olyannyira gazdagok, hogy például ki tudnak köhögni a dorseti Canford Schoolban egy 5,5 millió forintos éves tandíjat. Mindezért persze szinte mindent megkapnak a gyermekek, a legjobb kiszolgálást, nevelést és oktatást is.