Legkorábban negyven év múlva szabadulhat az a két német állampolgár, akik elkábítottak, majd munkagéppel élve eltemettek két német nyugdíjast 2009-ben Mohácson. Vagyonukat akarták megszerezni, ezért gyilkoltak. A holttesteket nyolc méter mélyen, egy mohácson épülő áruház parkolója alatt találták meg.
A bíróság elsőfokon még tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a 43 éves Manuel Werner Kronschnabelt és a 47 éves Behrendt Thorstent, akiket előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben mondtak ki bűnösnek. Az ügy harmadrendű vádlottját, Kronschnabel 27 éves élettársát ugyanakkor felmentették a bűnpártolás vádja alól. A korábban csalás, pénzmosás gyanújába keveredő vádlottak a felelősségre vonás elől menekültek Magyarországra, ahol a Monyoródon élő honfitársaik bizalmába férkőztek, majd 2009. augusztus 30-án Mohácson megölték a jómódú párt.
A gyilkosság kiagyalója a brémai hentes, Kronschnabel Mauel Werner (43), aki Magyarországon akart letelepedni. Egy ingatlanhirdetésben talált rá az idős párra, akik házukat árulták. Nyájas, kedves stílusának nem tudtak ellenállni az idős nyugdíjasok, ezért olyannyira sikerült bizalmukba férkőznie, hogy azok végrendeletükben őt nevezték meg örökösként.
Kronschnabel és élettársa egy ortodox vallási közösségben ismerte meg egymást, majd összeházasodtak. A párocska barátjukkal, Behrendt Thorstennel (47) három ingatlantól és 40 millió forintnyi eurótól szabadította meg az idős párt, akiket egy vasárnapi ebédnél kábítottak el, Rivotril gyógyszert kevertek az ételükbe. A szertől bekábult nyugdíjasokat Thorsten ezután Mohácson, egy általuk bérelt területen épülő bevásárlóközpont udvarára vitte. Itt egy nyolc méter mély munkagödörbe dobta, majd munkagéppel betemette őket. Néhány napra rá az egész udvart leaszfaltozták. A rendőrség azután kezdett vizsgálódni, hogy a nyugdíjasok gyerekei jelentették eltűnésüket. A triót menekülés közben, a ferihegyi repülőtéren fogták el a rendőrök.
Irmgard Allmacher (69) és Rudolf Tiator (71) kínok kínját élhette át az élve eltemetés során: a szakértői vélemény szerint akkor haltak meg, amikor két emeletnyi építési törmeléket zúdítottak rájuk, bordáik eltörtek, tüdejük porral telítődött. A helyiek szerint az áldozatok zárkózottan éltek, alig barátkoztak valakivel, leginkább csak bevándorolt németekkel álltak szóba. A vádlottak az egész során tagadtak, vallomást nem tettek.
A Pécsi Ítélőtábla a korábbi nem jogerős ítéletet módosította, amely kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
