Alig múlt 24 éves, de már nemzetközileg is elismert mountainbike-os versenyző. Itthon alig talál legyőzőre a sport egyes szakágaiban és külföldön is számos alkalommal eredményes volt. Tarr Tamás szerint mára sikerült legyőznie örök elégedetlenségét és engedett maximalizmusából is, ami régen oly sok gondot okozott neki, képes önmagához mérten értékelni teljesítményét. A Pécsen végzett, komlói születésű bringás több mint egy évtizede ül a nyeregben és a dombokat, hegyeket legyűrve szerzi sorra a hazai és nemzetközi kupákat, eredményeket.
– Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a biciklizéssel, miért választottad ezt a hobbit?
– Kölyökkorom óta szerettem biciklizni, amikor először láttam valakit egykerekezni, az teljesen rabul ejtett… Aztán szülővárosom, Komló mellett, Magyarszéken alakult egy egyesület, és a helyiek bringapályát építettek. Szép lassan hozzácsapódtam a bandához. Minél többet foglalkoztam vele, annál jobban beleszerettem. Aztán ez a „hobbi” az életemmé vált…
– Milyen versenyeken veszel részt?
– Mountainbike-os vagyok, más szóval hegyikerékpáros, terepbringás. Ez a kifejezés több szakágat is felölel, úgy mint a Down Hill, ahol extrém ösvényeken, időre jövünk le egy-egy hegyről; mint a Four Cross, ahol négy versenyző küzd egymás ellen úgy, hogy közben látványos ugratásokat és előzéseket produkálnak; mint a Pump Track, ahol a különleges pályákon tekerés nélkül száguldanak a versenyzők; vagy mint az Enduro, ami a szakágak egyvelege, leginkább a Down Hillhez hasonlít, csak itt hosszabbak a távok és felfelé is kell tekerni.
– Mennyi ideje bringázol versenyszerűen, és milyen eredményeket értél el eddig?
– 2004-ben kezdtem el mountainbike-ozni még gyerekkategóriában. Jó eredményeimnek, éves összetett 3. helyemnek köszönhetően 2009-ben válogatott kerettag lettem, és részt vehettem nemzetközi Down Hill-versenyeken. Ezt követően Four Cross-on több Magyar Kupa és Országos Bajnoki dobogós helyet szereztem, Európa- és világbajnokságokon, Világkupákon vettem részt. Később a „Pump Track” szakágban kezdtem el versenyezni, és kijelenthetem, talán ebben vagyok a legeredményesebb. Magyarországon eddig egyszer csúsztam le a dobogóról, kétszer voltam második, a többi versenyemet megnyertem. Nemzetközi versenyeken is sikerült már szép eredményeket elérnem.
– Mit emelnél ki, mi az, amire a leginkább büszke vagy?
– Azt hiszem legbüszkébb a francia Les Deux Alpes-i „Crankworx Pump Tracken” elért TOP 8-as, a svájci „Greenhouse Race”-en elért TOP 16-os és a nemrég zajlott szintén francia „Megavalanche”-on elért 128. helyeimre vagyok. Régebben túlságosan maximalista és örök elégedetlen típus voltam. Ma már egy-egy „kudarcként” megélt versenyre is másként tekintek vissza és rájöttem, hogy amennyi időt, energiát és munkát tettem bele, büszkének kellett volna lennem az eredményre.
Furcsa, de van, hogy egy kisebb versenyen sikerül úgy bicikliznem, hogy elégedett legyek és emlékezetes maradjon, máskor pedig egy világkupán – ahol szerintem rajthoz állni is tiszteletre méltó – nem tudok elégedett lenni magammal.
– Tagja vagy valamilyen egyesületnek vagy csapatnak?
– Közel tíz évig a Magyarszék SE-ben versenyeztem, míg el nem fogytak a tagok és egyedül nem maradtam. Szerencsére szülővárosom, Komló egyesülete örömmel befogadott, így ma már náluk, a DÖKE színeiben versenyzem. Támogatóm jelenleg sem a bringáimhoz, sem a versenyzéshez nincs.
– Miért, milyen speciális kerékpár, felszerelés kell ehhez a sporthoz?
– A mountainbike-ozás szakáganként más és más biciklit követel. Kezdő szinten persze több mindent is lehet csinálni ugyanazzal a bringával, de minél jobb akar lenni az ember, annál nagyobb szüksége van a speciálisan megválasztott kerékpárokra és alkatrészekre. Én jelenleg két különböző bringát használok.
– Más sporttal is próbálkoztál már?
– Imádom a sportokat, szeretek mindenbe belekóstolni. Fel se tudnám sorolni mennyi mindent kipróbáltam. Nagyon közel áll hozzám az autósport is, évek óta driftelek hobbiszinten, de ezt már nem tudom komolyabban finanszírozni sajnos. A bringázás mellett sok sportot az erőnléti edzéseim kapcsán próbáltam ki és szerettem meg, ilyen a falmászás, de a saját testsúllyal végzett erőedzés, „calisthenic” is mára külön szenvedélyemmé vált.
– Merrefelé jártál külföldön?
– A bringázás kapcsán lassan mondhatom, hogy bejártam Európát, de más kontinensre még nem jutottam el. Lenne mit megnéznem!
– Mivel foglalkozol civilben?
– A PTE-n végeztem villamosmérnökként, aztán elhelyezkedtem a szakmában, de úgy éreztem, hog ez a munka egyre távolabb visz a sporttól, így váltottam. Mára egyéni vállalkozóként dolgozom, pályaépítőként. Ebben találtam rá a valódi hivatásomra – tervezek, lapátolok, tesztelek. Megélni egyelőre csak külföldi munkákból tudok, de bízom benne, hogy idővel Magyarországon is jobban fellendül a kerékpársport.
