Megérkeztek a poloskák, büdösbogarak, büdösbencék, ki hogyan hívja őket. Mindenesetre általános közutálatnak örvendenek. Azon a kis rétegen kívül, akiket hidegen hagy a probléma, senki sem kedveli ezeket az ízeltlábúakat.
Adnak okot rá a kis lények: nemcsak nagyobb méretűek, zajosak is, és ami mindenki rémálma: a jellegzetes, gusztustalan szag. A non plus ultra az egészben az a tény, hogy előszeretettel bújnak be mindenhová, szinte sunyin hatolnak be a házakba, hogy ott rémisztgessék a tőlük rettegőket.
Dudás György, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre szerint vannak jobb és rosszabb szezonok is. Idén valószínűleg az elhúzódó nyár miatt érkeznek tucatjával a poloskák.
Ez a rovarfajta telelő típus, tehát az évnek ebben a szakában nagyon keresi a száraz, meleg helyeket, ahol átvészelheti a hideg időket. Így hát megkeresi a legapróbb pontot is, ahol beférkőzhet a szobákba. Ez a gyengébb, rosszabb szigetelésű nyílászáróknál fordul elő. A bukóablakoknál, a redőnysíneknél szeret észrevétlenül bemászni.
És miért a rettegés? Egészségügyi problémákat nem okoz, vírust, betegséget nem terjeszt, tehát ilyen szempontból nincs ok a félelemre. Aki kézzel megfog egy szarvasbogarat, egy fülbemászót, annak nem jelent gondot a poloska mérete, hangja sem, legfeljebb a szagos váladék, amit magából kibocsát, amit nehéz lemosni, még sokáig érződik az illata – mondja a szakember.
A gusztustalan, jellegzetes szagú váladékot védekezéskor bocsátja ki. Például ha egy madár prédája lesz, annak a csőrébe eresztheti bele – hát, így biztosan van még remény számára.
Hogy hogyan lehet megszabadulni tőle? Dudás György szerint szépen és ügyesen, papírba tekerve, vagy abban összecsippentve ki lehet tessékelni a hívatlan vendéget.
