Két pécsi srác formabontó társasjátékot készít. A kivitelezés elején állnak még, de ha a játék elkészül, garantáltan az asztalhoz fog szögezni jó pár embert.
Futó Márton tanulmányait a budapesti Corvinus Egyetemen végezte, ahol tájépítész-mérnöki diplomát szerezett. Sokat foglalkozott történeti kertekkel és megtanulta, hogyan óvhatjuk, őrizhetjük meg az utókornak kulturális örökségüket. A történelem és a népi eredetmondák iránti szeretete már egészen kis korában kialakult, Csonka Dávid hajótervező mérnökként végzett a BME-n, és a kreatív, problémamegoldó gondolkodásmód, a logikai játékok szeretete neki is a gyerekkoráig nyúlik vissza.
De hogy jött a társasjáték ötlete? Márton elmondta, hogy Csonka Dávid barátjával, a társszerzővel mindketten szeretnek társasjátékozni, adta magát az ötlet, hogy készítsenek magunknak egyet. Annyit tudtak, hogy fantasy lesz, a végső ötlet az lett, hogy a magyar népmeséket vegyék alapul. A játékot együtt tesztelik, de a grafikusi munkába is és a tesztelésbe is vonnak be segítőkész barátokat.
Dávidot a fantasy témájú könyvek, filmek és társasjátékok mindig is nagyon érdekelték, ezek mind nagyon hasonló elemekkel rendelkeznek – mondta – és legtöbbjük az ír és germán mondavilágon alapul. A srácok gondolata tehát az volt, hogy miért ne lehetne a magyar mondavilágot is közelebb hozni egy ilyen játék által és megismertetni az emberekkel. Fontos számukra, hogy úgy alkossák meg ezt a játékot, hogy minden korosztály számára élvezhető legyen, és az oktatásban is fel lehessen használni.
Kérdésünkre, hogy mikor játszódik majd a játék, milyen korban, Márton elmondta, hogy az időbeliségtől kicsit elrugaszkodnak, nem szorítják be a játékot egy korba, így a korok közötti átjárhatóság is lehetővé válik. Nagyjából akkor játszódik, amikor a népmesék. A
A játék alapvetően egy kártyajáték, de fix csomagban jön majd, nem gyűjtögetős. Egy viszonylag kis dobozban elfér, de magához a játékhoz már kell egy nagyobb asztal. A játék különböző méretű kártyákból áll, de egyéb kisebb kellékek is lesznek hozzá, például dobókockák és jelölők. Dióhéjban a lényeg, hogy egy mesehőst és segítőit irányítva különböző akadályokon, harci helyzeteken és fejtörőkön kell sikeresen átjutni, miközben a főszereplő képességei és jelleme is változik. Plusz feszültséget ad, hogy sosem tudhatják a játékosok, mikor bízhatnak meg a másikban és mikor nem.
Márton jó ötletnek tartja, hogy a társasjátékot esetleg külföldi érdeklődőknek is elérhetővé lehetne tenni, hiszen ezzel a magyar történelem, mondavilág megismerését segíthetnék elő.
