A februárban felavatott Elhurcoltak Emlékművénél emlékezett a város azokra a pécsiekre, akiket a Szovjetunióba hurcoltak „málenkij robotra” a múlt század derekán. A pécsi vezetés nevében Őri László alpolgármester hajtott fejet az áldozatokra emlékezvén.
November huszonnegyedikét 2012-ben nyilvánította emléknappá a magyar kormány. Azóta van lehetőségünk hivatalosan is emlékezni azokra a honfitársainkra, akiket több éves kényszermunkára kényszerítettek gulag és gupvi táborokban a II. világháborúban és az azt követő években.
Őri László beszédében elmondta, napjainkra már tisztán tudunk látni, a történészek is a huszadik századot a tömegterror századának nevezik.
– A náci Németország 25-30, a kommunista-szocialista önkény közel 100 millió áldozatot követelt. A pusztítás egyik módszere a lágerrendszer volt, ahol egyfelől munkaerőt láttak a megkínzott hadifoglyokban, másfelől öncélú gyilkosságok helyszíneként szolgált. Magyarországról 1944 novembere és 1945 áprilisa között háromszázezer civilt hurcoltak el – főként fiatal nőket, lányokat, asszonyokat.
– Egy háború veszteségeit össze lehet számolni, de a hadifogságba kényszerítettek szenvedésük, tragédiájuk, tönkretett életük miatt soha nem kaptak elégtételt. Sőt, hazakerülésük után is hallgatásra kényszerültek még egy jó darabig. A kényszermunkatáborokat túl lehetett élni, de elfelejteni soha – mondta.
Őri szerint a történelmi múlt és a következmények bennünk élnek most tovább, emlékezésünkkel pedig figyelmeztetjük honfitársainkat, ha békét, biztonságot szeretnénk örökíteni gyermekeink számára, meg kell védeni magunkat, hitünket, kultúránkat hagyományainkat. Meg kell védeni a megszerezhető jövőnket is, nemet kell mondanunk mindarra, ami ezt fenyegetheti – mondta.
– Magyarország ma nem lehet újra elszenvedője egy nemzetközileg irányított beavatkozásnak – zárta sorait az alpolgármester.
