Már egymást ellenőrzik a tanárok

Folyamatosan alakulnak meg az iskolákban BECS-eknek (Belső Ellenőrzési Csoport) nevezett testületek, amelyek feladata egyebek mellett az éves önértékelési terv kidolgozása és feltöltése az Oktatási Hivatal (OH) által üzemeltetett honlapra. Az érintettek nem lelkesednek túlságosan a többletfeladatokért.

hirdetés

Az önértékelő csoportok tevékenysége során a tanároknak kétévenként kell osztályozniuk egymást, de a tanulók szülei is kapnak kérdőíveket, amelyeken az iskoláról és a pedagógusokról is véleményt alkothatnak. A szakmai ellenőrzést a már működő tanfelügyeleti rendszerhez illesztik, így az intézményeknek is kell végezniük az önértékelést. Az OH által kidolgozott “önértékelési standardokat” az interneten már hozzáférhető kézikönyvek tartalmazzák.

Az önértékelés során ugyanazokat a képességeket és kompetenciákat vizsgálják, amelyeket a pedagógusminősítés során. Így egyebek mellett fontos, hogy a tanár mennyire tud hatni diákjaira (mennyire tudja önálló gondolkodásra nevelni őket), mennyire tudja lekötni a tanulók érdeklődését, képes-e kialakítani megfelelő légkört, tud-e bánni a hátrányos helyzetű vagy speciális nevelési igényű nebulókkal, stb.

Tanár
Egyre több pluszmunkára panaszkodnak.

Az önértékelés interjúkat, kérdőíveket, dokumentumelemzést is tartalmaz, az önértékelést végzők órákon, különböző foglalkozásokon vesznek részt, s elbeszélgetnek a tanárokkal is. Ezek alapján a pedagógusoknak két évre vonatkozó egyéni önértékelési tervet kell összeállítaniuk, amely során nemcsak magukat, hanem kollégáikhoz, a diákokhoz és szüleikhez való viszonyuk is górcső alá kerül.

Az érintettek egymást is értékelik, különös tekintettel arra, hogy mennyire vannak tisztában a NAT követelményeivel, miként foglalkoznak diákjaikkal, örömmel tanítanak-e, rendszeresen képzik-e magukat. Az általunk megkérdezett pedagógusok nem repesnek az örömtől. Többen felülről rájuk erőszakolt, bürokratikus, átgondolatlan intézkedésnek tartják, de voltak, akik – legalábbis egyelőre még – nem foglalkoztak vele mélyrehatóbban. Ők ugyanis már belefásultak az újabb és újabb változásokba, pluszmunkákba.

Zalay Szabolcs, a pécsi Leőwey Gimnázium igazgatója szerint ugyanakkor a mostani szisztéma egy háromlépcsős értékelési rendszer legfontosabb része.

Zalay Szabolcs
Zalay Szabolcs szerint optimalizálni kell a rendszert.

– Létezik már a tanárok minősítése, amikor portfóliót kell készíteni. Ez az életpályamodell része, amelyben ha a pedagógusok jól teljesítenek, akkor előbbre juthatnak. Ebben már több elem megjelenik, ami az értékelésükben szerepet játszik. A második lépcső a 25 év után bevezetett tanfelügyeleti rendszer, amely során külső szakértők elemzik a tanárok munkáját. Alapvetően nyolc kompetencia alapján mérik fel a pedagógusokat, amellyel nagyjából mindenki egyetért. Ez az ELTE által kidolgozott curriculum, gyakorlatilag az ELTE képzési- és követelményrendszere.

A harmadik elemet a mostani, az iskolák belső önértékelési rendszere jelenti, ami szorosan összefügg a tanfelügyeleti rendszerrel, hiszen ez utóbbi épít az önértékelés különböző megállapításaira.

– Ez az önértékelés a legfontosabb, ám sajnos mire elértünk idáig, kicsit elfáradt a szervezet. Túl sok a változás így egyszerre a kollégáknak, nehézkesen megy a bevezetése. Sok pluszterhet jelent igazgatóknak és tanároknak egyaránt. Várhatóan egyszerűsödni fog mindez, s be fog állni egy optimális működésre.

Azok az iskolák nyilván könnyebb helyzetben vannak, ahol már korábban is létezett ehhez hasonló szisztéma, mint például a Leőwey Klára Gimnáziumban is. Ez nagyjából ugyanezen elvek alapján működött, így viszonylag könnyebben tudnak alkalmazkodni a központi direktívákhoz. Ott, ahol ez a mostani minőségbiztosítási rendszer teljesen új, nehezebben megy a folyamat.

– Korábban voltak ugyan különböző minőségbiztosítási rendszerek az iskolákban, de azok leálltak, ahogy egy-egy pályázat kifutott, s szépen-lassan elhaltak. Ahol nincs ilyen gyakorlat, ott bajban vannak, mert sok pluszmunkát jelent mindenkinek – fogalmazott az igazgató.

Zalay Szabolcs mindenesetre amondó, szerinte igenis lényeges, hogy az igazgatók látogassák az órákat, a munkaközösség-vezetők mondjanak szakmai véleményt munkatársaik munkájáról, s legyen belső szakmai fejlesztés – bár mindezt túladminisztrálni nem szerencsés. Meg kellene találni az optimális, arany középutat.