Többek között Girán János pécsi alpolgármester és Bódis József, az egyetem rektora is méltatta a közelmúltban elhunyt Bachman Zoltán építész munkásságát annak pénteki temetésén.
Július 2-án hosszan tartó betegség után, 70 éves korában elhunyt Bachman Zoltánra tömegek emlékeztek búcsúztatásán. A Kossuth-, Steindl-, Ybl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert-, Princz Gyula és Prima Primissima díjas építész földi maradványait a díszsírhelyek között helyezték örök nyugalomra a pécsi temetőben.
A Nemzet Művészének halálával Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja távozott. Ő tervezte többek között a pécsi Dóm Múzeumot, az Expo Centert, valamint a PTE Szentágothai János Kutatóközpontot. A pécsi Ókeresztény Mauzóleum – mely 2000-ben világörökségi diplomát kapott – helyreállítása országosan ismertté tette nevét.
Bachman Zoltánnak komoly érdemei voltak a pécsi építészoktatás megszervezésében, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán működő Breuer Marcell Doktori Iskola létrehozatalában meghatározó szerepet játszott. Hét Junior Prima díjas hallgatót nevelt ki.
Életművét feldolgozó, grafikákat, modelleket, tanítványai munkáit bemutató kiállítás ma is látogatható a Pécsi galéira Széchenyi téri kiállítótermében.
Bachman Zoltán munkásságának gerincét a műemléki feladatok adták. A pécsi ókeresztény emlékek közül elsőként a nyolcvanas években a pécsi Szent István téri mauzóleum és sírkamra rekonstrukcióját, később az ókeresztény sírokat korszerű építészeti eszközökkel bemutató Cella Septichorát és a hozzá kapcsolódó látogatóközpontot tervezte. Nagy szerepe volt abban, hogy a síremlék-együttes 2000-ben elnyerte a világörökségi címét.
Bachman Zoltán iskolateremtő építész volt, segítségével olyan műhely jött létre a baranyai megyeszékhelyen, amelynek tanítványai nemcsak ország-, hanem világszerte ismert épületeket terveznek és fognak tervezni.
Szemléletmódjával, gondolkodásmódjával az építész nemzetközi mércét tudott felállítani.
Bachman Zoltán 1968-ban szerzett építészmérnöki, 1975-ben műemlékvédelmi-szakmérnöki diplomát, 1968-től a Mecseki Szénbányáknál, 1969-től a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott.
A pécsi világörökségi helyszínek mellett az építész jelentős munkája a pécsi Káptalan utcában épült Dóm Múzeum, amely a székesegyház középkori kőfaragványainak ad otthont, míg az utóbbi évek legjelentősebb tervezése a Pécsi Tudományegyetem (PTE) beruházásaként megvalósult Szentágothai János Kutatóközpont épületegyüttese. Bachman Zoltánnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán megindult építész képzés mára a Pécsi Tudományegyetem fakultásaként egyetemi szinten működik.
2003-ban szervezte meg a PTE építész szakán doktori iskoláját, amely Breuer Marcell nevét vette fel. Az oktatásba bevonta Pécs vezető építészeit, szakmai-baráti kapcsolatai révén a doktori iskola hallgatói országos hírű, Kossuth- és Ybl-díjas építészek irodáiban szerezhetnek gyakorlatot.
Az építész 1972-től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületszerkezettani tanszékén adjunktusként, majd főigazgató-helyettesként, 1988-tól 1995-ig a magasépítési tanszéken főiskolai tanárként, 1995-től a Pécsi Tudományegyetem tervezési és építészeti ismeretek tanszékvezető egyetemi tanáraként dolgozott.
Munkáját 1987-ben Ybl Miklós-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el, utóbbit a Pécs/Sopianae ókeresztény örökségének új típusú építészeti védelme, bemutatása érdekében végzett kivételesen magas esztétikai igényű építészeti és oktatói munkássága, iskolateremtő tevékenységével érdemelte ki. 2013-ban Prima Primissima Díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, pályafutása során ezen kívül Steindl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert- és Princz Gyula-díjban is részesült.
Bachman Zoltánt életének 71. évében, türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után csütörtökön érte a halál.
