Pécs a villamosok fellegvára volt

A Szabadság utcai megálló

Pécsett közel fél évszázadig működött a szép emlékű villamosvonal-hálózat, a városiak egy része azonban a néhol látható sínmaradékok és egy mutatóba kirakott villamoskocsin kívül túl sokat nem tudnak a városi tömegközlekedés e dicsőséges időszakáról.

A villamosközlekedést – illetve annak emlékét – a pécsiek Nendtvich Andor polgármesternek köszönhetik, aki 1910-ben indította el a villamoshálózat építtetését a Ganz Villamossági Rt.-vel közreműködve. Pécs lakossága ekkor közel 50 000 fő volt, ennek az embertömegnek a kiszolgálása miatt volt tehát érdeke az akkori városvezetésnek a tömegközlekedés fejlesztése. A nagy léptékű – több mint másfél millió koronába kerülő – vállalkozás megtervezését két városi mérnök végezte, Lépes György és Valatin Béla.

 

Egyre többen használták őket
Egyre többen használták őket

A Pécsi Villamos Vasúti Rt. üzemeltetésében álló villamosok hivatalosan, a kibocsátott engedélyokirat szerint 1913-ban startoltak el, szeptemberben már meg is indult a próbajárat. Egy hónappal később, október 20-án pedig már egész Pécs használhatta az új, pécsi címerrel felruházott tömegközlekedési eszközöket. Az Osztrák-Magyar Moncarhiában Pécs lett így a 29. város, ahol felbőgtek a villamosok motorjai.

A Szabadság utcai megálló
A Szabadság utcai megálló

De merre is jártak a pécsi „kékszegélyes” járműcsodák? A favázas villamosok fővonala a Tüzér utca és a Zsolnay-gyár között húzódott. A belvárosi mellékvonal a Széchenyi térről kanyarodott ki, és egészen a Főpályaudvarig ért. A fővonal keleti végén még egy elágazás volt, mely az akkor Külvárosi pályaudvarnak nevezett végállomásig, és a mellette található kocsiszínig vezetett, aminek maradványai egyébként a mai napig láthatóak a Bacsó Béla utcában.

A Zsolnay-gyár és a Főpályaudvar között közlekedő járat 12 percenként közlekedett, menetideje pedig 15 perc volt. A Külvárosi pályaudvar és a Hadapródiskola (a mai Általános Orvostudományi Kar) között 24 percenként jártak villamosok, ezeknek 17 perc volt a menetideje. A Zsolnay-gyár és a Hadapródiskola között is ugyanígy jártak. Az egyvágányú vonalak több helyen is egymásba futottak, ezt a problémát viszont villamoskitérőkkel oldották meg.

Átszelték a Széchenyi teret is
Átszelték a Széchenyi teret is

A pécsiek körében a 12 km/órával repesztő villamosok igazán népszerűek voltak. Eleinte, 1915-ben közel 2 és fél millióan használták, 1926-ban ez a szám már 3 millió fölé jutott, 1957-ben pedig – mikor már 24 kocsi közlekedett – több mint 12 millió utast szállítottak.

Sokan nem tudják, hogy ezek a kétmotoros járművek az utasszám megugrása miatt húztak pótkocsit is, amin a kalauz külön helyet kapott. Egy másik érdekesség, hogy némelyik kocsin postaláda is volt, melyeket a villamosvonal indulása után 3 évvel is használtak még a pécsiek.

A főtér a villamosoktól volt hangos
A főtér a villamosoktól volt hangos

Persze a villamosok nem csak jöttek és mentek a városban közel 50 évig. Ennyi idő alatt jó néhány kocsit át is építettek, korszerűsítettek: jöttek új teleszkópajtók, változtattak a tetők kialakításán és anyagukon, a kézifékek mellett légfékkel is ellátták őket, és teleszkópos áramszedő is került rájuk.

Ennyi idő alatt a pécsi villamosközlekedés sokat megért, és még a kocsik korszerűsítése mellett sem tudott igazán naprakész maradni. Az elöregedett rendszert a város pénzhiányra hivatkozva 1959-től kezdte el felszámolni, 1960-ra pedig teljesen meg is szűnt. Ma már csak pár darab sín látható a városban (például a Jókai téren), és néhol még láthatóak a felső vezetéktartó kampók. Ezek az emlékek talán örökre velünk maradnak, a villamosvonal újjáélesztésére vonatkozó elszórt ígéretek mellett.

 

A képek forrása: fortepan.hu

A szöveg forrása: Pécs Lexikon

Hirdetés