Új-Zélandról, az USA-ból és Németországból is tértek már haza orvosok, kutatók a pécsi klinika és az orvostudományi kar kötelékébe. Miseta Attila dékán szerint tapasztalatokkal, új szemlélettel felvértezve érkeznek a doktorok. Ő abban bízik, hogy a tendenciát tudják folytatni a következő hónapokban, években is.
Bár az országos sajtó hétről hétre beszámol arról, hogy több hazai klinikánál problémákat jelenthet a szakemberhiány, Pécsre egyre több, korábban külföldre távozó orvos és kutató tér vissza. Van, aki úgy érzi, már jobban megbecsülik munkáját itthon, mint korábban, más családja, érzelmei miatt hagyja a háta mögött a nagybetűs Nyugatot.
Miseta Attila, az orvostudományi kar dékánja megválasztása után célul tűzte ki, hogy amennyi orvost csak lehet, haza csábítson. Már jó pár esetben sikerrel járt, de koránt sem elégedett.
– A mi szakmánkban, főként ha valaki komolyabb tapasztalat megszerzésére törekszik, kutatói munka igényével dolgozik, elkerülhetetlen a külföldi „expedíció”. Ez a kiküldetés évekig is eltarthat. A probléma hazai szemmel nézve akkor áll elő, ha az orvos, kutató már nem is akar visszatérni hazájába, hiszen ezzel pótolhatatlan veszteséget szenved a hazai egészségügy, a tudomány, s azon keresztül az orvosi képzés – magyarázza Miseta.
Szerinte e kivándorlási folyamat már a nyolcvanas években elindult, nem új keletű. Éppen ezért indulhatott el a szakmában a visszaáramlási trend is.
– Sokan, akik kellő tapasztalatot szereztek, kellő anyagi jólétbe kerültek, feljebb léptek a ranglétrán, ezekben az években kezdenek gondolkodni hazatérésükön. Mi ezt az amúgy is meglévő folyamatot igyekszünk segíteni a karon és a klinikánál dolgozó kollégáimmal – mondja a dékán. A mikénttel kapcsolatban hozzátette: a szakemberek egymással folyamatos kapcsolatban vannak. Vagy azért, mert együtt végeztek az egyetemen, vagy mert hallgató-oktató viszonyban voltak egymással.
A kintiek e párbeszédek alatt ismerhetik meg azokat a viszonyokat, amelyek ma uralkodnak a pécsi egészségügyben, s kaphatnak kedvet, némi rábeszélés után, hogy – ha kezdetben csak pár hónapra is, később véglegesen – hazalátogassanak.
– Az utóbbi időszakban mintegy fél tucat orvos, kutató gondolta úgy, hogy távoli országokból Pécsre teszi vissza székhelyét. Az a törekvésünk, hogy ez a szám növekedjen, hiszen a szakemberhiánynak már ma vannak jelei. Bízunk benne, hogy az orvosok hazai megbecsültségének erősödésével egyre többen döntenek úgy külföldön, hogy ideje haza térniük – bizakodott a dékán.
Czéh Boldizsár, a Laboratóriumi Medicina Intézet tudományos főmunkatársa is nemrég tért haza.
– Németországban, Münchenben és Göttingenben neuropszichiátriai kutatóorvosként dolgoztam 1999-től a legutóbbi időkig. Odaát ugyan jobbak a fizetések, de itthon is megbecsülnek már; nincs akkora különbség, mint akkor, amikor elmentem – mondja Czéh. Szerinte egy kezdő orvosnál öt-tízszeres volt a bérkülönbség a Nyugat javára, ez mára, főként ha valaki már feljebb van a ranglétrán, nem így van. A különbség csökkent.
Czéh Boldizsárt a klinikum alkalmazza, de a Szentágothai Kutatóközpontban tölti ideje jó részét. Szerinte éppen a kutatóközpont az, amely jó eséllyel téríti haza a külföldön dolgozó szakembereket.
