A miniszterelnök szerint a diktatúra vége nem azt jelentette, hogy azonnal, a választás másnapjának reggelén létrejött egy totálisan új, demokratikus struktúra, hanem azt, hogy elkezdődött a posztkommunizmus. Orbán Viktor erről a Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülésén beszélt csütörtökön az Országházban, kitérve arra is, hogy a gazdasági növekedés érdekében számít minden magyarra, mert „14-15 millió magyar sokkal többre képes, mint 10 millió”.
Kifejtette: a posztkommunizmus – amely nemcsak életérzés, hanem egy struktúra is – fő jellemzője egy új alkotmánynak, az alkotmányos intézmények szilárdságának a hiánya, a nem kommunista múltból jövő pártok szervezeti gyengesége, valamint az, hogy a régi világból örökölt kapcsolati rendszerek felülírják a piaci verseny szabályait, így pedig a piac működését a verseny helyett monopóliumok és kartellek szabályozzák.
Szerinte míg például Csehországban ezt 5-6 év alatt, Lengyelországban pedig körülbelül egy évtized alatt sikerült lezárni, addig Magyarország azon államok közé tartozik, amely a legutolsók között tud e posztkommunizmusnak véget vetni. Ezért van az – folytatta -, hogy a tavalyi választáson a Fidesz-elkötelezettek mellett nagyon sok olyan szavazójuk is volt, aki életében nem gondolta volna, hogy a Fideszre fog voksolni. Magyarországon ugyanis szerinte az a közvélekedés alakult ki, hogy a posztkommunizmust be kell fejezni, amihez jelentős parlamenti többségre van szükség. Így az általa vezetett kormány úgy fogja fel a munkát, hogy a posztkommunista korszakot le kell zárni, ez a történelmi küldetése.
Ezért volt ilyen „sűrű, izgalmas” az elmúlt egy-másfél év – mondta. A kormányfő szerint például a munka törvénykönyvének, a közoktatás rendszerének vagy az alkotmánynak az átalakításával kapcsolatos viták sem esetleges konfliktusok, nem „véletlenül fellobbanó bozóttüzek”, hanem a posztkommunista korszakot lezáró kormányzati és parlamenti politika következményei.
A nemzetpolitikáról szólva Orbán Viktor kifejtette: véleménye szerint az elmúlt húsz évben sikeresnek indult, de végül hamvába halt, torzó maradt a világban szétszórva élő magyarok összefogására tett kísérlet többsége. Ezért tavaly kormányra kerülve úgy döntöttek – folytatta -, hogy a be nem vált elképzelések helyett megpróbálnak esélyt nyújtó, új kísérleteket indítani. Ennek jegyében újraindították a Magyar Állandó Értekezletet, új nemzetpolitikai intézményrendszert alakítottak ki, most pedig megalakul a Magyar Diaszpóra Tanács – sorolta.
A magyar nemzet nagy történelmi tettei a magyarság szelleméből eredeztethetőek – fogalmazott beszédében, hozzátéve, hogy a XX. század történelme mint egy hatalmas kalapács „szétzúzta” az országot, „sok kis részre törte szét a nemzetet, és a szilánkjai ennek a hazának messzire hullottak egymástól”. És bár az embert be lehet börtönözni, csonkítani, de a szellemét nem – idézte a magyar irodalom visszatérő motívumát a miniszterelnök, megjegyezve, hogy „közel száz éve küzdünk azért, hogy a magyarság szelleme (…) valamiképpen újraegyesítse a világban szétszórt nemzetünket”. A diaszpóratanács megalakulása újabb fontos győzelem ebben a küzdelemben – jelentette ki.
Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy az erős és sikeres magyar nemzet nem csupán eszmei, érzelmi alapon fontos, az ugyanis gazdasági érdek is, a magyarság szelleme gazdasági erőforrást is jelent. Kiemelte: nem olyan idők járnak, amikor erőforrásokat szabad veszni hagyni, ezért „mi, magyarok minél többen toljuk a szekeret, annál biztosabban kijutunk a gödörből, ahová hosszú évek felelőtlen döntései sodorták a nemzetünket”; a cél az, hogy „minden magyart a fedélzetre hívjunk”.
Szerinte annál hamarabb és annál erősebb lesz a gazdasági növekedés is, minél inkább nemzeti ügye lesz ez a nemzet egészének. „14-15 millió magyar sokkal többre képes, mint 10 millió. Ki mástól remélhet határokon kívülről erőt a nemzet, mint azoktól a magyaroktól, akiket a történelem vihara a XX. században messze repített a hazájuktól, de akik mindig is megőrizték hűségüket, ragaszkodásukat, szeretetüket Magyarország iránt?” – fejtette ki a kormányfő, aki szavait azzal zárta, hogy a globalizáció egészével nem szabad hadakozni, mert számtalan kellemetlen kísérőjelensége mellett sok olyan lehetőséggel is jár, amellyel ma „sikeresebben tudjuk egyesíteni a magyar szellemet”.
