UD Zrt.-ügy – Az utolsó szó jogán vádoltak Dávid Ibolyáék

Az utolsó szó jogán az ügyészséget vádolta és bűnösségét tagadta az UD Zrt.-vel kapcsolatos megfigyelési ügyben megvádolt négy egykori szocialista, illetve MDF-es politikus a Pesti Központi Kerületi Bíróságon csütörtökön.

hirdetés

Dávid Ibolya volt MDF-elnök és Szilvásy György, aki pártonkívüliként volt a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati minisztere, elsősorban arról beszélt, hogy a vádhatóság “a politikai bosszú eszköze volt”, pártos módon, megrendelésre jártak el, és céljuk az volt, hogy a büntetőeljárással politikusi pályákat törjenek meg.

Herényi Károly volt MDF-es képviselő arra figyelmeztetett, hogy a vádakkal ellentétben éppen az állítólagos sértettek próbáltak beavatkozni egykori pártjának belső életébe, és ha ez következmények nélkül megtörténhet, akkor a “fiatal magyar demokrácia nagy veszélyen van”.

Tóth Károly volt szocialista politikus a jogállam érdekében nyilvános szakmai-politikai vitára hívta ki az ügyészséget.

Az ügyészség személyes adattal való visszaéléssel vádolja Szilvásy Györgyöt, Tóth Károlyt, Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt, mert lehallgatott telefonbeszélgetéseket hoztak nyilvánosságra 2008 szeptemberében. A vád szerint Szilvásy György és Tóth Károly – aki akkoriban a parlament nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke volt – a bizottság tagjainak kiosztotta Kövér László és Demeter Ervin akkori ellenzéki, fideszes országgyűlési képviselők, egykori titokminiszterek és az UD Zrt. egyik akkori vezetője, Horváth József közötti lehallgatott telefonbeszélgetés anyagát. (Horváth József magas beosztású titkosszolgálat tiszt volt az első Orbán-kormány idején, és jelenleg ismét az.)

Dávid Ibolyának és Herényi Károlynak azt rója fel az ügyészség, hogy ismeretlen helyről származó, titokban rögzített telefonbeszélgetések hangfelvételeinek nyilvánosságra hozásával visszalépésre kényszerítették az MDF 2008 szeptemberi tisztújításán elnökjelöltként – és ily módon Dávid Ibolya riválisaként – indulni kívánó Almássy Kornélt. Dávid Ibolya esetében a kényszerítés is szerepel a vádak között.

Korábban perbeszédében az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott Szilvásynak és Dávidnak, pénzbüntetést Tóthnak és Herényinek, ugyanakkor a védők bűncselekmény hiányában felmentést kértek.

Csütörtökön az utolsó szó jogán Szilvásy hangsúlyozta, hogy az ügyészség feltételezésével szemben nem politikai ellenfeleinek lejáratása volt a célja a parlamenti bizottságban, hanem a szolgálatok tisztázása, törvényes működésének bemutatása, ugyanis akkoriban az ellenzéki sajtó egyfolytában arról írt, hogy a kormányoldal politikai célokra használja a titkosszolgálatokat.

A Gyurcsány-kormány minisztere hosszasan bírálta az ügyészség eljárását, nemcsak a tekintetben, hogy miként jártak el a vádlottakkal szemben, hanem a tekintetben is, hogy miként zárkóztak el az ügy egyéb vonatkozásainak feltárásától, ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy “a politika beszivárgása a tárgyalóterembe nem most kezdődött”, ebben a mindenkori kormányoldalnak, illetve ellenzéknek felelőssége van.

Tóth Károly az utolsó szó jogán azt emelte ki, hogy nem követett el bűncselekményt, hiszen az állítólagos sértettek, illetve feljelentők maguk hozták nyilvánosságra a hangfelvételeket, azt pedig nem állították, hogy jelentős érdeksérelem érte volna őket: közülük például Kövér László jelenleg házelnök, Demeter Ervin pedig egy megyei kormányhivatal vezetője.

A volt szocialista országgyűlési képviselő megjegyezte, hogy politikusként nem érte hátrány, hiszen 2010-ben saját elhatározása szerint is mindenképpen távozott volna a közéletből, legnagyobb büntetése az, hogy bűntelenül is a vádlottak padján kell befejeznie több évtizedes politikai pályafutását.

Dávid Ibolya az utolsó szó jogán úgy fogalmazott: “engem politikusként hurcolt meg az ügyészség”, amely “fegyver lett a politika kezében”. A cél maga az eljárás volt, amelyben bizonyos erők politikai riválisaik bűnösségét sulykolhatták a közvéleményben a folyamatos kiszivárogtatásoktól a vádlottak padjára ültetésig a legkülönfélébb eszközökkel. A politikában pedig Dávid Ibolya szerint elfogadottá vált, hogy aki részt vesz a riválisok ellehetetlenítésében, az számíthat viszonzásra megbízóitól.

Dávid Ibolya rámutatott: álláspontja szerint ő és egykori pártja ennek az ügynek a legnagyobb vesztese, az állítólagos sértettek közül viszont Horváth József, az UD Zrt. egykori vezetője magas beosztású titkosszolgálati tiszt, Tombor András, aki Dávid szerint Almássy mögött állt, sikeres vállalkozó, Almássy pedig egy fővárosi önkormányzati cég vezetője.

A máig tisztázatlan körülmények között készült és 2008 szeptemberében Dávid Ibolya birtokába került, majd nyilvánosságra hozott hangfelvételeken az UD Zrt. két vezetője beszélt Csányi Sándorral, az OTP vezetőjével, illetve Tombor Andrással, Almássy ismerősével az MDF-ről, illetve Almássy és Dávid Ibolya jövőjéről. Az eljárás adatai szerint akkoriban Almássy azzal kecsegtette a pártvezetést, hogy ha a párt élére kerül, hoz kétmilliárd forintot, de amikor Boross Péter volt miniszterelnök, MDF-es politikus – perbeli tanúvallomása szerint – rákérdezett, hogy honnan, erre nem kapott választ, ami Boross szerint önmagában indokolta volna, hogy Almássyt kizárják a pártból. A veterán politikus, aki volt titkosszolgálati és belügyminiszter is, az egész ügyet az MDF életébe történő “otromba beavatkozási kísérletnek” minősítette tanúként a perben.

Az MDF húsz év után, 2010-ben esett ki a parlamentből, Dávid Ibolya 1999-től 2010-ig állt pártja élén, az első Orbán-kormányban 1998 és 2002 között igazságügy-miniszter volt, majd 2002-ben a szocialista-szabad demokrata többségű parlament alelnöke lett.

A bíróság várhatóan a jövő héten hirdet elsőfokú ítéletet.