A hazai járműgyártás egyik legendás típusa a „faros” Ikarus. Különösen a távolsági 55-ösnek alakult ki komoly kultusza, az elővárosi 66-osokból viszont alig maradt hírmondó. Még szerencse, hogy sokat adtak el belőle Kelet-Németországban – így ez a példány is reexportból érkezhetett haza, ma pedig alapos felújítás után a Volánbusz flottáját gazdagítja – írja az Origo.
A farmotorosok közül elsőként, 1952-ben a városi/elővárosi 66-os készült el az Ikarusnál, de a hátsó ajtókialakítás problémái miatt a távolsági 55-össel folytatódott a fejlesztés, és ezzel a típussal is indult a kezdetben kisszériás gyártás. A 66-osból kísérleti kocsiként a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) kapott egyetlen példányt, majd a sorozati kocsik 1959-ben jelentek meg Budapesten.
Bár többször is módosítottak a konstrukción és a fővárosnak nagy szüksége volt ilyen 100 személyes buszokra, a lomhán mozgó, magas padlószintű, a farmotor miatt sok hasznos helyet pazarló, ráadásul az utasok szerint meglehetősen büdös 66-osok hamar kiszorultak Budapestről. 1965-re a 75 darabos teljes FAÜ-állomány javarésze vidékre került.
1970-től az 55/66 páros Mátyásföld helyett az Ikarus székesfehérvári üzemében készült, az 55-öst 1972-ig gyártották, az utolsó 66-os pedig 1973 nyarán gördült ki a kapun.
A 66-os típus legnagyobb külföldi felvásárlója az NDK volt, ide 1958-73 között több mint 5900 buszt szállított az Ikarus (a teljes hazai mennyiség nem érte el a 2800-at), így nem véletlen, hogy számos farmotoros az egykori keletnémet területről vándorolt haza Magyarországra, mint restaurálási alap.
A MÁVAUT-jogutód Volánbusz Zrt.-nél 2014-ben merült fel a gondolat, hogy a társaság rendelkezzen olyan nosztalgiakocsival, amely mind típusában, mind minőségében megfelel az elvárásoknak. Az értékmentő projektet Kameniczky Ákos forgalmi igazgató felügyelte, a választás pedig az Ikarus 66-osra esett, amely az 1960-as, 70-es évek jellemző hazai járműve volt.
További részletek itt olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Origo.
