Nappal is fenyegetik a nőket

Előfordul, hogy az ember lánya olyan inzultálással találja szemben magát, amivel nem tud mit kezdeni. Mit csináljunk egy olyan zaklatóval, aki valójában egy ujjal sem ér hozzánk, csak perceken keresztül bámul az arcunkba a szomszéd vonatülésből, esetleg kéretlenül belemászik az intim szféránkba? Mikortól van jogunk alaposan lábközön küldeni valakit, vagy arcon fújni paprikaspray-vel?

hirdetés

Tudjuk, hogy közhely, de sajnos tény, hogy a mai világban mindenre fel kell készülni, és szinte semmin sem lehet meglepődni. Az, hogy egyedül, hajnalban, sötétben nem bóklászunk haza, alapvető, vagy legalábbis annak kellene lennie.

Ám nemrég, fényes nappal kétszer is szembesültünk olyan helyzetekkel, amelyek határozottan fenyegetőek voltak. A zaklatás nem fajult durva tettlegességig, az illető “férfiak” nem bántottak bennünket, csak éppen kéretlenül betolakodtak az intim terünkbe, olyan mértékben, hogy viszketett a tenyerünk, és legszívesebben sikítottunk volna.

zaklatás

Mindkét eset a vonaton történt, utazás közben. Két nő, egyedül, rövid ruhában (nem, nem azért, mert szeretnénk, hogy felszedjenek minket, hanem mert negyvenöt fok volt), tökéletes célpont. Egyik alkalommal egy kedves úriember gondolta úgy, hogy ha akarjuk, ha nem, szórakoztatni fog minket szövegelésével, és egy idő után testi közelségével. Néhány nappal később pedig egy fiatalabb srác vicceskedett azzal, hogy majdnem hozzáért a vele szemben utazó barátnőm arcához, majd mikor ő ijedten beépült az ülésbe, vigyorogva megjegyezte: “Jaj, csak vicceltem!”

Szerencsére nem esett bajunk, de ez a két eset elgondolkodtatott. Mi a jó taktika ilyenkor, ha nem figyelünk oda, vagy ha kérdezés nélkül elővesszük az önvédelmi fegyverünket és lépünk? Megvédeni sajnos senkit nem tudunk, de azért megkérdeztük Obendorf Rolandot rendőr törzszászlóst, taktikai közelharc instruktort, hogy ő mit javasol ilyen helyzetekben.

Ne döntsünk érzelmi alapon!

Roland elöljáróban elmondja, ezt a fajta viselkedést passzív agressziónak hívják. Vagyis nincs tettlegesség, de a provokáció egyértelmű. Ilyen esetekben működhet, ha megpróbálunk nem tudomást venni a dologról, ám teljesen kizárni a zaklatót veszélyes (aludni, teljesen elfordulni, hangos zenét hallgatni stb.), hiszen váratlanul érhet a következő lépés.

Mit tegyünk?

1. Bármennyire is nehéz, kezeljük nyugodtan és higgadtan, ugyanakkor határozottan a helyzetet. Nem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik, különben érzelmi alapú döntést fogunk hozni, annak pedig sosincs jó vége – figyelmeztet a szakember.

2. Roland tapasztalata szerint ha két ember között a szemkontaktus nyolc másodpercig vagy annál tovább tart, az már jelent valamit. Bizonyos esetekben kölcsönös szimpátiát, máskor provokálást. A különbséget nyilván mindenki érzékeli.

Ha az utóbbiról van szó, egyszerűen szólítsuk fel, határozottan, de normálisan az illetőt, hogy hagyja abba, amit csinál, mert nem vagyunk rá kíváncsiak. Elképzelhető, hogy szerencsénk van, és egy hosszan tartó visszanézés, vagy az elutasító mondat el tudja tántorítani céljától.

gázspray

3. Amennyiben ez nem segít, jöhet az erőteljesebb fellépés. Bár a rendőrrel való fenyegetés nem mindig válik be, azért megpróbálkozhatunk vele. Megbüntetni nyilván senkit nem lehet csak azért, mert percekig bámult minket, de az igazoltatás és a kellemetlen kérdések senkinek sem hiányoznak, főleg nem az ilyen alakoknak. Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy határozottan felszólítjuk a környezetünket, például így: Segítsenek, ez az ember zaklat engem! Az egyértelmű utasítás másként hat az emberekre, mint a sikítás, vagy az erőtlen hangú kérés.

4. Igen könnyen előfordulhat, hogy egyik módszer sem vezet eredményre, és az illető továbbra sem hagy élni minket. Ekkor tényleg nincs más választásunk, jobban tesszük, ha feladjuk pozíciónkat, vagyis továbbállunk. Na, és ekkor jön az érdekes rész: ha megpróbálja megakadályozni, hogy elhagyjuk a helyszínt, akkor onnantól kezdve jöhet a védekezés. Ebben az esetben ugyanis a személyi szabadság megsértéséről beszélhetünk – így Obendorf Roland. A jogszabályok szerint közbiztonságra különösen veszélyes eszközt – sokkoló, szamurájkard, nagyobb töltősúlyú gázspray, vipera, rugós kések stb. – közterületen nem tarthatunk magunknál, ugyanakkor a Btk. tartalmazza, hogy bármilyen módon védekezhetünk ha az életünket veszélyben érezzük.

[note note_color=”#cddeee”]

Az áldozat is megütheti a bokáját?

Természetesen minden eset egyedi, ezért nehéz általánosságban beszélni. Ám a felsorolt szituációkhoz hasonló esetekben – a fenti lépéseket követve –  nyugodtan védekezhetünk, és nem kell attól tartanunk, hogy a hatóságok még minket vesznek majd elő. Jogos védelmi helyzetben ugyanis, hiába lépi túl a védekezés a támadás mértékét, például véletlenül eltörjük a támadó orrát, az ujját, esetleg alaposon ágyékon gyűrjük, vagyis súlyos testi sértést követünk el ellene, ez nem számít.

– Mindenkinek joga van a védekezéshez, és még ha ez nem is állt arányban a támadással, ijedtségből, menthető felindultságról beszélhetünk. Mindkét fél ellen elindul majd az eljárás, de az áldozat büntetőjogilag felmenthető lesz – hangsúlyozza a szakember.

Obendorf Roland hozzáteszi, minden esetben hívjuk a rendőrséget. Inkább többször feleslegesen, mint egyszer nem, amikor szükség lett volna rá. [/note]