Minivideókban kampányolnak a zaklatás ellen

Összeszorult gyomorral néztük végig Sigal Avin, izraeli-amerikai rendező hat részes, szexuális zaklatást mintázó minisorozatát. A mindössze 4-5 perces epizódok megtörtént esetek alapján készültek és olyan elképesztő feszültséget teremtenek, hogy a nézőnek végig izzad a tenyere. A #ThatsHarrassement videokampány félelmetes kérdést vet fel: tényleg ennyire gyakori a szexuális zaklatás? Az esetek nagy részében valóban csak el akarják felejteni a nők az őket ért zaklatást, mert rettegnek a következményektől? Dr. V. Gilbert Editet, a Pécsi Tudományegyetem oktatóját kérdeztük. 

hirdetés

Pontos adatok nincsenek, a szakembereknek csak sejtésük van arról, hogy milyen arányú a lelki bántalmazások száma, mivel nagyon gyakran nem is derül fény az ilyen esetekre. A rendező hat rövid videójában a főszereplő nők a leghétköznapibb szexuális zaklatási formákat élik át, melyek az orvosi rendelőtől a munkahelyen át bárhol és bárkivel előfordulhatnak!

A további videókért kattints ide!

Dr. V. Gilbert Edit, a pécsi bölcsészkar docense a nőkkel kapcsolatos problémákkal is foglalkozik, szerinte jó, hogy rövid, köznapi jelenetekben láthatóak ezek a szituációk, így érzékelhetővé válik a különbség a flört, a bók és a zaklatás közt.

– Felmérések készülnek, kutatások indultak már e téren, hogy az egyetemi, munkahelyi szférában miként lépik át a határt a férfiak, kisebb figyelem irányul arra, hogyan a nők. Az alárendelt helyzet nehezíti a határozott visszautasítást, aminek a munkahelyi függőségek viszonyában következményei lehetnek: szakmai kiszorítósdi, hangulatkeltés indulhat az ellen, aki megvonja a határt. Tudok kolléganőt akit alázó, durván sértő, becsmérlő verbális megnyilatkozások értek professzorok közt az érintett jelenlétében, igaz, húsz évvel ezelőttről s nem a környezetemből – meséli Gilbert Edit.

Elmondása szerint mostanában nem tapasztal kirívó eseteket. Hozzá kell tenni, hogy férfioktatók és nőhallgatók alkotta intézetekben jellemzően mindkét fél tesz lépéseket buli környezetben, ahol kölcsönös a kihívás, csábítás.

Még mindig vannak rossz, szexista beidegződéseink

– Szexista, rossz beidegződések folyománya volt az, hogy évekkel ezelőtt egy vendégoktató szépkeblű hallgatókat dicsért előadásában, egy másik oktató pedig személyes, intim életéből hozott példákat az órán. Szintén természetes, hogy a szép kislányokat állítják iskolai csoportképeken a jól látható helyekre, amint az “elismerő” és leszóló ocsmány utcai beszólások is – mondja.

Kissé eltávolodva az alapkérdéstől, az oktató szerint gondnak tűnik az a nyomás a fiatal lányokon, hogy legkésőbb a harmadik randin feküdjenek be a fiú ágyába.

– Felháborít az iskolákban, kollégiumokban és egyházon belül a zaklatás és erőszak kiderülése utáni alku: ha eltávolítják az adott helyről a tettest, a szülők, vezetők nem tesznek feljelentést. Szemet hunynak, hogy az intézmény jó híre ne sérüljön. Folytassa ugyanezt az elkövető egy kerülettel odébb – ahova így jóhiszeműen felveszik – másik gyerekünkön, unokahúgunkon, a másik gyerekén?! – veti fel a kérdést Gilbert Edit.