“Né” vagy nem “né”?

Az esküvő tervezésekor rengeteg döntést kell meghoznia a fiatal párnak. Köztük az egyik – amiben már a legelején közös nevezőre kell jutni – a leendő feleség neve. Az ötvenes évek előtt ezen nem kellett annyit gondolkozni, de ma már számtalan variáció közül választhatnak az arák, és úgy tűnik, egyre többen ragaszkodnak leánykori nevükhöz. Magyarázatokat kerestünk és kikértük a férfiak véleményét.

hirdetés

Házassági névviselésre vonatkozó országos adatok nem állnak rendelkezésre, a KSH nem végez ilyen irányultságú statisztikákat, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál pedig nincsenek összesített számadatok.

A pécsi Anyakönyvi Hivatalnál azonban vannak, így ezekből lehet következtetni a globális képre: 1995-ben a városban kötött házasságok 90%-ában a nő a férje nevéhez hozzábiggyesztett – -s névváltozat mellett döntött, míg 2013-ban a csaknem 300 esküvőből 125 esetben a feleségek megtartották leánykori nevüket, 81-en pedig a kötőjeles megoldást választották (pl. Kovács-Szabó Mária).

[note note_color=”#f9ec95″]Máté (35)

“Bár ma már nem azt a kort éljük, amikor a nők a férfiak tulajdonának számítottak, nekem mégis sokat jelentene, ha a leendő feleségem felvenné a nevem. Nem ragaszkodom a –-s verzióhoz, egy kötőjellel megelégszem, de ha már összeházasodtunk, legalább legyen valami látszata a külvilág számára.” [/note]

fiatal pár, házasság, vita,

Az utóbbi 20 évben jelentkező változás azért is érdekes, mert Magyarországon 1953 óta a jogszabályok lehetőséget biztosítanak a nőknek saját nevük megtartására. Akkoriban csak a leánykori név vagy a – né-s változat közül lehetett választani, a kötőjeles verzió csak 2004 óta lehetőség.

Ennek ellenére úgy fest a dolog, hogy több mint hatvan év kellett ahhoz, hogy nők tömegei kezdjenek ragaszkodni saját nevükhöz.

És hogy miért kellett ehhez ennyi idő? Ennek egyszerű oka van – így Tistyán László, szociológus.

– Az, hogy idehaza a feleség felveszi a férj nevét, több száz éves tradíció. Az újdonságok pedig mindig a társadalmi piramis csúcsán jelennek meg először, majd elkezdenek lassan lecsorogni, eleinte csak az igazán vállalkozó kedvűek mernek szembemenni a hagyományokkal, majd annyira általánossá válik, hogy már nem is lesz kuriózum – magyarázza a szociológus.

[note note_color=”#c4dfd6″]Zsolt (30)

“Számomra nem volt fontos, hogy a feleségem felvegye a nevemet. Jelentéktelen dolognak tartom, az összetartozásnak szerintem vannak nyilvánvalóbb nyomai is ennél, egyébként pedig nem akartam, hogy a névváltozás miatt mindenféle hivatalokba rohangáljon.” [/note]

Amíg régen egyes nők demonstratív célzattal döntöttek leánykori nevük megtartása mellett – azaz ki akarták fejezni, hogy ők nem képezik senki tulajdonát – addig mára ez a jelleg lekopott és csupán a pár személyes hozzáállását, kapcsoltuk milyenségét tükrözi, hogy a felkínált ötféle verzió közül melyik névtípus mellett döntenek.

A korábbi számadatokból azonban úgy tűnik, manapság igen gyakori, hogy a nő megtartja születési vezetéknevét.

– Többek között az önállóság hangsúlyozását, az elköteleződés fel nem vállalását jelentheti, ha egy nő így dönt. A feleség tarthat attól, hogy a férfi tulajdonává válik, de akár azt is érezheti, hogy a kapcsolatban fel kell adnia önmagát, családjából hozott értékeit, és ez ellen próbál azzal védekezni, hogy nem veszi fel férje nevét – mondja dr. Láng András, pszichológus.

fiatal pár, szerelem, házasság, boldog

[note note_color=”#a5dc5b”]Krisztián (27)

“Mi komoly vitákat folytattunk erről a feleségemmel, mire megértette, hogy nekem igenis fontos, hogy felvegye a nevem. A nőknek az esküvői dekoráció és a menyasszonyi ruha a fontos az esküvőben, a férfiaknak pedig ez. Így igazságos!”[/note]

A házastárs nevének felvétele ugyanakkor egy fontos jelzés lehet a személy lelki fejlődésében. Ha a feleség valamilyen formában felveszi a férj nevét, azzal két dolgot is kifejezésre juttat az egész világ számára: mától elsősorban nem a családommal, hanem a párommal vállalok szövetséget; valamint ezzel a nő – természetesen – valamilyen formában férje felette gyakorolt hatalmát is elismeri.

A köztes, kötőjeles névviselés szintén egyre divatosabb, ez az arany középút, hiszen a nő megőrzi saját identitását is, de férje mellett is elköteleződést vállal, mégsem fejez ki alárendelt viszont.

[note note_color=”#f89b9d” text_color=”#4a1c1c”]Ez egy többtényezős döntés

A névválasztás természetesen nagyon összetett dolog, az összképet árnyalja, hogy manapság sok pár nem köt házasságot, helyette élettársi kapcsolatban élnek, így a kérdés eleve fel sem merül. A döntésben közrejátszhat még a két fél vezetéknevének csengése, hossza, furcsa hangzása és egyéb praktikus szempontok. [/note]

  • Hufnágel Pisti

    Egyetértek. A házasság szopás, csak gazdagok és mazochisták próbálkozzanak vele.

  • Cím

    szerintem teljesen fölösleges, hogy bárki felvegye a né nevet, főleg a férje nevét. Furcsának tartom, hogy vki pár évig, vagy akár pár hónapig együtt él valakivel és még hosszú évtizedekig, akár haláláig a férje nevét viseli. Nem a né, vagy vkinek a neve határozza meg, hogy milyen a családi élete, milyen a gyerekével a kapcsolata, meddig maradnak együtt. Azt viszont felháborítónak tartom, hogy azért mert vki házasságban él hátrányba kerül, mert a férfi és a nő keresetét egynek veszik és elosszák 2-vel, holott bizonyos esetekben, pld idősen kerül vki hosszú munkaviszony után munkanélkülivé, megalázó helyzetet eredményez a függőség.

  • EszterKinga

    Nem gondolom, hogy a manapság xy-névé váló ifjú feleségek a felettük gyakorolt hatalomnak adóznak tisztelettel. Ez lehet egyszerűen egy hagyomány, a szülői példa követése, vagy valóban csupán a testi-lelki elköteleződés szimbóluma. Kevés nő megy ma úgy férjhez, hogy nyíltan vallaná: alárendeltséget vállal magára. Ez egyszerűen csak a megszokás, ami aztán idővel vagy kikopik teljesen, vagy nem. Én semmiképp sem venném fel a férjem nevét, bármennyire is szeretem őt, és komolyan gondolom az elköteleződést. És ez nem jelenti azt, hogy nem vállalom fel a kettőnk közötti köteléket, hiszen ha férjhez megyek, már épp eléggé felvállaltam. Egyszerűen csak nem tartom szükségesnek: ha neki nem kell felvennie az én nevemet, én miért venném fel az övét? Nem elég, hogy a közös gyerekek a férfi nevét öröklik? 🙂

  • eolian

    Borbálánál a pont. Az olyan nő, aki lemond a nevéről és a függetlenségéről egy papír miatt, az feladja a saját személyiségét. Vagy, ami még rosszabb, nem is volt neki.

  • krisztuka

    Ezt a demagóg hülye dumát, már bocs…
    Ha a házasság szerinted az identitásod feladását jelenti, akkor komoly bajok vannak veled…

  • Borbála

    A házasság idejétmúlt, elnyomó intézmény. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben választják. Aki mégis benevez, pláne ha feladja saját identitását, az magára vessen.