Wii-sport: nem jobb, mint a semmi

Azt, hogy a gyermeki játék mennyire megváltozott az elmúlt évtizedek alatt, talán nem kell hosszan ecsetelnünk. Ami a legnagyobb átalakulást eredményezte, az a számítógép, és vele együtt a virtuális tér megjelenése.

hirdetés

Társas játékok valódi társak nélkül

Manapság a legtöbben nem leülnek egy sakktábla mellé vagy az asztalhoz kártyázni, hanem online játszanak, a világhálón keresztül, egymással és egymás ellen.

– Ha kapnak más lehetőségeket: eszközt, helyet, időt, és tanítanak nekik játékokat, akkor nem csak „gépeznek” a gyerekek. Ugyanúgy van igényük a mozgásos játékokra, a fejtörőkre, rejtvényekre, kézműves tevékenységekre, szerep- és drámajátékokra. Persze könnyebb őket a netre bízni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez sok veszélyt is rejt. Korábban a tévé volt így a fókuszban. Idő kell, hogy beépüljön az új technika az életünkbe, a gyerekekébe is. Hogy most sok játék a számítógépre „költözött”? Úgy érdekesebbnek tűnik – vallja dr. Bús Imre, pedagógus,  a PTE Illyés Gyula Kar főiskolai tanára. A szakember hozzáteszi: az állandó „online-ság” egyik nagy hátránya, hogy háttérbe szorítja a személyes kapcsolatokat.

Géppel vagy nélküle?

Már az óvodás korú gyerekek egy része is napi rendszerességgel használja a számítógépet. Létezik olyan gyermekintézmény, amelyben az óvodások a nevelési tervbe épített módon alkalmazzák a komputert. Más óvodákban pedig azt vallják, hogy első helyen szerepel a közvetlen gyakorlati, érzékszervi és manipulatív tapasztalás, amely ennek az életkornak a legtermészetesebb velejárója.

A kisiskolások egy része az oktatási intézmények falain belül is megtapasztalhatja, hogy a számítógép nem csupán játékeszköz, hanem olyan információkat szerezhetnek általa, amelyekkel tudásukat bővíthetik. Egyes osztályokban az interaktív tábla segítségével a pedagógus bármilyen képet meg tud mutatni, és a jól felszerelt számítástechnikai termekben tanári útmutatás alapján a nebulók önállóan dolgoznak a komputerekkel. A tantestület tagjai mindig felhívják a gyerekek figyelmét arra, hogy a világháló veszélyeket is rejt – ezek elkerülése érdekében rendszeresen rendőrök tartanak előadásokat az iskolák jó részében.

Tóthné Wéber Julianna, aki háromgyermekes édesanya és általános iskolai tanító, azt tapasztalja, hogy a gyerekek szerepjátékában megjelentek az online játékok harcosai. Ezeknek a figuráknak a bőrébe leginkább a fiúk bújnak, ez a tevékenység azonban céltalan agressziót szül. A lányok pedig „papás-mamás” játék helyett filmek szereplőivé válnak, így „szövik tovább a szelíd, inkább romantikus cselekményeket”. Saját gyermekein is észreveszi, hogy a fiatalok nem „szomszédolnak”, inkább „egymásra köszönnek a facebook-on”.

Wii-sport

Manapság a gyerekek életének még egy szegmense átkerült az online térbe. Ha akarnak, akár otthon, a négy fal között is mozoghatnak, sportolhatnak, az úgynevezett Wii segítségével. Ez a számítógépes program akkor is megengedi, hogy golfozzunk vagy teniszezzünk, ha kint nagy pelyhekben hull a hó. Nagy hátránya azonban, hogy az ellenfelekkel játszható sporttevékenység is magányossá válik – mondja dr. Bús Imre.

Egyre több családban fellelhető ez a típusú játék, és ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, ha a szülő megelégszik azzal, ha a gyerek a virtuális térben mozog, és ezért képes órákra magára hagyni a csemetét a számítógépes programmal. Ez azonban nem jó irány, hiszen hiába jelenik meg a képernyőn, hogy mekkorát és milyen erővel ütött valaki a labdába, mégsem nyújtja a szabad levegőn való játék élményét – teszi hozzá a szakember.

[frame]

Fontos a példamutatás

A szülők és a pedagógusok felelőssége ez esetben abban áll, hogy módot adjanak gyermekeiknek a számítógép nyújtotta lehetőségek kiaknázásához, ugyanakkor korlátozzák annak használatát. Mutassanak példát azzal, hogy ők maguk is leülnek olvasni – gyermekeik őket utánozván szintén kezükbe fogják venni a könyveket. A közös játék és mozgástevékenység pedig mindennél fontosabb.[/frame]