Játszótéri túlélő kalauz

Lesz játszótér is

Beszélgetős, stírölős, aggódó, pletykálós, veszekedős – mind-mind „anyukafajta”, akiket fellelhetünk a tavasz legismertebb és talán lekedveltebb kisgyermekes találkozóhelyén, a játszótéren. 

hirdetés

Hinta-palinta, homokozó, csúszda és még sorolhatnánk, mi minden várja az ide érkezőket. Azt azonban az „elsőjátszóteres” anyukák nem mindig tudják, mi mindenre számíthatnak még a játszótéren. Itt ugyanis szigorú szabályok, etikett, farkastörvények uralkodnak.

Túlélési tippek egy (beszélgetős) anyukától

Íme néhány szabály, amit érdemes betartanunk, ha kimerészkedünk a „játszira”

1. Az első és legfontosabb, hogy minden esetben köszönjünk, ahogy belépünk a játszótérre, és ne csak az anyukákat, a gyerekeket is üdvözöljük. Egy hangos „Sziasztok” bőven megteszi.

2. A homokozó eszközökre mindig  írjuk rá alkoholos filccel a gyerekünk nevét! Az első adandó alkalommal ugyanis összekeverik, és utána már nehéz lesz kiválogatni.

3. Ne sajátítsuk ki a hintát! Egy bizonyos idő után át kell engedni a helyet. Még akkor is, ha a Picikénk egész délután ellenne benne.

4. Elengedhetetlen, hogy legyen nálunk enni- és innivaló. A többi anyuka ugyanis biztosan hoz egy piknikkosárra valót, és ha mi nem viszünk, a gyerkőc tőlük fog kunyerálni. (Ha a csemeténk szereti a hasát, akkor a kéregetést még így sem küszöbölhetjük ki teljesen.)

Anyuka típusok a játszótéren

Készüljünk fel, hogy mindig lesz legalább egy anyuka, akik cseverészni akar velünk (általában csak az ő tökéletes porontyáról). Ő a beszélgetős anyuka, és szinte biztos, hogy ha megtalál minket, akkor percekig nem szabadulunk. Ha egy gyenge kifogással a homokozóhoz oldalognánk, oda is utánunkjön, és csak mondja, mondja és mondja…

A kiabálós anyuka a játszótéren töltött idő 96 százalékában fegyelmezi a gyerekét. Persze mindezt olyan hangosan és látványosan teszi, hogy az egész játszótér lássa, mennyire aggódik a csemetéjéért.

Van még a „puccos anyuka”, aki magas sarkúban és élére vasalt nadrágban, lehetőleg talpig sminkben jelenik meg a hinták mellett. Gyermeke nejlonharisnyában és fidres-fodros ruhában követi őt. Na, az ő szeme fénye nem ülhet le a homokozóban, nehogy összepiszkolja a ruháját. Az ők kicsikéje nem eszik ropit vagy nápolyit, csakis teljes kiőrlésű, sómentes bio gabonagolyót majszolhat. Sőt, ő még akkor is képes megsértődni, ha mások esznek ilyen „szörnyűségeket”.

Vannak összeszokott csoportok is, akik ha már kidumálták a pelenkakérdéseket, és elszidták férjuraikat, nekiállnak másokat „pocskondiázni”. Például: „Nézd, milyen vastag a combja, és ennek ellenére nem szégyell megenni két gombóc fagyit.” Na, ők a pletykások.

Annyi tehát biztos, hogy a játszótéren jól lehet szórakozni. Vagy a gyerekünkkel vagy az anyukákkal (illetve pont rajtuk). Elő tehát a homokozókkal, inni- és ennivalókkal, irány a játszi! Egy utolsó jó tanács: vigyünk magunkkal egy kispárnát, amire ráülhetünk a homokban. Így nem kell a mi ruhánkat is naponta kimosni. Csak a gyerekét….

Hirdetés