Legyen jó gyerekszobánk!

Szerencsés az a család, ahol minden gyereknek jut külön hely. Bár nekünk is volt valaha gyerekszobánk, saját csemetéinknél sokszor gondot okoz a berendezés kiválasztása, a bútorok elhelyezése, a dekoráció – és egyáltalán az a kérdés, szükséges-e, kell-e külön szoba minden testvérnek? Pszichológusok és lakberendező véleményét kérdeztük a témában.

hirdetés

Funkció és személyiség

A gyermekszoba berendezésénél csemeténk személyiségét kell figyelembe vennünk. Csecsemőkorban nagyon fontos a testkontaktus. A csöppség eleinte az ölelés biztonságából szemléli az őt körülvevő világot. Számára minden új, a látvány csak fokozatosan alakul rendszerré, ezért ne zsúfoljuk túl a környezetét! A lélektan művelői szerint a babának a legmegfelelőbb, ha azt láthatja, hallhatja, amit az édesanyja – ezért is érdemes az első időkben a mamával egy szobában élnie. Később, a gyermek hatéves kora előtt, amikor a szülőnek volna szüksége a távolságra, szóba kerülhet a külön szoba kérdése.

– Van olyan gyermek, aki kicsi korától szeret elvonulni, egyedül játszani, nincs akkora szüksége arra, hogy állandóan kontaktusban legyen a szüleivel. Vannak olyanok is, akik mindig mellettük szeretnének lenni, akár együtt is alszanak velük. A fejlődéssel egy ütemben a gyermek fokozatosan távolodik el tőlük. Ez többnyire 6-7 éves korban kezdődik, de van, akinél 4 vagy akár 8 évesen észlelhető – mondják a Társak Tanácsadó Központ munkatársai.

A lakberendező Vátyi Erika már babakortól az önálló, a funkcionalitást és a gyerekek személyiségét, igényeit szem előtt tartó gyerekszobát pártolja. Igazi kihívásként a funkció összetettségét említi: a gyerekszoba egyszerre játékszoba, tanulószoba és hálószoba. Ráadásul ezeknek a gyerekeknek az életében betöltött szerepe, súlya az idő előrehaladtával folyamatosan változik.

– Miniatűr helyre kell „sokat” bepréselni, ezért kezdjük azzal, hogy feltérképezzük, melyik része melyik szerephez igazítható leginkább, és hogyan tudjuk ezeket jól elkülöníteni. A tanulósarkot helyezzük az ablak közelébe, míg a fekhelynek a szoba kevésbé világos része is megfelel. Fontos, hogy a kisgyerek az ágyból ne közvetlenül az íróasztalára nézzen, mert zavarhatja a pihenését, de ez fordítva is igaz, tanulás közben sem túl ihletet adó a játékok szemlélése. A szeparálást ma már sokféle eszközzel megoldhatjuk, akár egy polccal, parapet fallal, egyéb térelválasztóval, mennyezetről lelógatott dekorációkkal, függőszékkel – a hely adottságaitól függően. Praktikus lehet az emeletes ágy, alatta tárolásra és játékra is van lehetőség – a gyerkőcök kimondottan szeretik a kis „bunkerokat” – később pedig leengedhető. Asztalként eleinte egy, a falról felhajtható lap is elegendő. Ülőalkalmatosságnak pedig jó néhány babzsák. Ezek a játék részei lehetnek, és kis barátok fogadására is alkalmasak.

Azért, hogy igazán a csemete személyiségét tükrözze a szoba, kinevezhetünk egy falat, keretbe foglalt falrészletet, amit a gyerkőc szabadon díszíthet, festhet. Mágneses táblafestékkel egyszerre kapunk egy krétával tarkítható felületet, ahová a mágnesfigurák is feltehetők – ad tippeket az Equell Enterieur alapítója.

Testvérek: együtt vagy külön?

A Társak Tanácsadó Központ tagjai azt vallják, jobb a testvéreknek együtt. Érzik a másik jelenlétét, hallják egymás szuszogását, ez megnyugtatja őket – éjjel egyik testvér sem zavarja a másikat. Míg a lakberendező – főleg, ha külön nemű, vagy nagy korkülönbségű gyerekekről van szó – nehéz feladatnak tartja a berendezést úgy, hogy mindenkinek és mindennek jusson megfelelő hely, funkció és a tevékenységekhez szükséges tér. Ha az adottságok miatt nincs lehetőség külön szobák kialakítására, akkor érdemes még nagyobb hangsúlyt helyezni a tervezésre, és rendkívül fontos, hogy legyen a szobában minden testvérnek saját „területe”.

A pszichológusok szerint ha gyermekünk örökmozgó, akkor a játékalagút, a szobacsúszda, a hinta, a labda „szükséges” kellékek lehetnek. Ha nyugodtabb, elég egy kis asztal székkel, amelyen kirakózhat, egy puha játszószőnyeg, ahol könyvet nézegethet. Együtt élő testvéreknél pedig a térnek akár mindkét igényt ki kell elégítenie.

Kinövi a gyerekszobát?

Sokan gondolkodnak előre, amikor csemetéjük felségterületét alakítják. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy a gyermek növekedésével, érdeklődésének változásával újra és újra lecseréljék a berendezést és a dekorációt. Állítható, toldható, kinyitható bútorokkal sokat megtakaríthatunk. A kedvenc mesehősök vagy példaképek változásával lépést tarthatunk, ha ezeket csak kiegészítők formájában jelenítjük meg a helyiségben – pl. egy autó formájú kislámpa, könnyen felragasztható és eltávolítható falmatrica, egy kis fotel cserélhető huzata, a bútorok fogantyúja, más mintájú szőnyeg. A semleges alapszínű szoba könnyebben és inspirálóbban dekorálható, mint a „divatos” mintás, harsány színű belső tér. A dekorációkkal kellemes hangulatúvá tudják varázsolni a gyerekszobát, és így a gyermek is könnyebben tanul, örömmel játszik akár egyedül is a szobájában, viszont fontos odafigyelni a mértékre. Ne elnyomjuk vele a gyerkőcöket, hanem inspiráljuk!